Gyertyakundalíni

Hol volt, hol nem volt, egy lakatlan kastély toronytermében, élt egy kis szürke gyertya, aki nagyon félt a sötétben. Minden éjjel imádkozott, hogy bárcsak megszűnnének az éjszakák és a Nap folyton tündökölne az égen.gyertya

Nappal, szobája ablakából vágyakozva merengett az égre, s csodálta a felkelő tűzkorongot, ahogy hajnalban legyőzi a sötétséget, s véres csatájuk néha pirosra festi az eget. És minden este abban reménykedett, hogy az alkonyat győztese is a Nap lesz. De a Sötétség ilyenkor mindig győzött, mintha ez nem is lehetne másképp…

Az éjszakákat csak a Telihold fénye enyhítette olykor, s egy ilyen éjjel egy Holdsugár kúszott be a szobába. Útja megtört az öreg tükör lapján, és egyenesen a kis szürke gyertya felé suhant. Szórt fénye lágyan megsimogatta viaszát és suttogva így szólt:

-Én a Nap egyik fénysugara vagyok. Azért jöttem, hogy megkérjelek, világíts velünk az éjszakában.

-Hogy lehetnél te a Nap egyik fénysugara? – kételkedett a kis szürke gyertya – Hiszen te a Holdból jössz, és a Holdat mindig csak éjjel látom fent az égen!

-A Hold és a Csillagok a Nap éjszakai lámpásai. És itt a Földön ti gyertyák és mécsesek vagytok a tündöklő lámpások – válaszolt a Holdsugár.Képtalálat a következőre: „candle and the moon”

-Én tündöklő? Én csak egy egyszerű kis szürke gyertya vagyok… Mitől is tündökölnék én? És ha te, a Hold, a Csillagok a Nap szövetségesei vagytok, akkor miért ilyen sötétek az éjszakák?

-Csak egy szikra kell, amitől fellobban a benned lévő erő – súgta még fülébe a Holdsugár, majd kezdett visszahúzódni, hisz közeledett a hajnal és a Hold nemsokára lefordult az égről…

A kis szürke gyertya figyelte a napfelkeltét, de még mindig nem értette, milyen erő és hol is lehet őbenne. Kivételesen várta az éjjelt, hátha újra eljön a Holdsugár és segít neki megtalálni a választ.

De sem a következő, sem az azt követő éjszakákon nem ismétlődött meg a találkozás… Hetek, hónapok teltek el. A kis szürke gyertya továbbra is az ablakpárkányon, a falnak támaszkodva, vágyakozva figyelte a Napot és félte a Sötétséget.

A nyár beköszöntével nagy nyüzsgés indult. Úgy tűnt, valaki megvette a lakatlan kastélyt. Szolgálók jöttek, hogy kitakarítsanak.

Az egyik napon, egy nagydarab asszony jelent meg a toronyteremben, s hozzálátott is látott a munkának. Ahogy az ablakpárkányhoz ért, törlőkendőjével lesodorta a kis szürke gyertyát, bele a szemetesvödrébe. Miután végzett a portörléssel, lecammogott az alagsorba, a kis szürke gyertyát kivette a vödörből majd egy asztalfiókba hajította.

A kis szürke gyertya csak úgy nyekkent a fiók alján, majd nekikoccant valaminek.

-Áú! – szólt egy hang. Mire a kis szürke gyertya megijedt, s arrébbgurult. De ott megint nekikoccant valaminek.

-Ssszz… – jött onnan is egy hang.

-Ki az? – kérdezte félve a kis szürke gyertya, mivel a fiókban korom sötét volt, nem látott semmit.

-Gyertyák vagyunk – jött a válasz – úgy tűnik, itt gyűjtenek minket.

-De hát minek? – kérdezte a kis szürke gyertya.

-Azt mi se tudjuk, de egyre többen vagyunk és egyre kevesebb a hely…

-Ilyen sok gyertya él ebben a kastélyban? – csodálkozott a kis szürke gyertya – Én meg voltam győződve róla, hogy egyedül vagyok, mint a kanócom. Ti merre voltatok?

-Én a nagyétkező asztalán voltam – mondja az egyik – éppen pont a közepén.

-Én a táncteremben, a csilláron himbálóztam – mondta a másik. – És te honnan jöttél?

-Én a toronyterem ablakában éltem eddig – mondta a kis szürke gyertya.

-Ó! Egy ablakban, ráadásul a toronyban? Te mázlista! Mennyi mindent láthattál! – irigykedett az egyik.

-Igen… Nappal a Napot csodáltam, éjjel a Sötétséget féltem…

-Te láttad a Fényhozókat? Én még sosem láttam… – szomorkodott a nagyétkező gyertyája.

– A nagy gyertyatartóban, amiben éltem, volt egy gyertya, aki mesélt róluk. Mesélj te is!

-Igen! Mesélj! – győzködte a táncterem gyertyája is – Én a zsalukon keresztül csak szűrt fényeket láttam…

A kis szürke gyertya meglepődött, hogy a többiek még nem látták a Napot, a Holdat, a Csillagokat. Tényleg ilyen szerencsés lenne? Hiszen az ő életében a legtermészetesebb dolog volt, hogy jelen vannak.

-A hajnal és az alkonyat volt a legszínesebb… – kezdett a mesélésbe – Reggel, mikor ébredt a Nap tűzvörös, narancssárga és néha rózsaszínes színekben izzott. Ilyenkor látszott, milyen erővel rendelkezik. Volt mikor az égboltot is átszínezte és így győzte le az éjszaka sötétjét. Az alkonyat… – sóhajtott – mintha estére elveszítette volna ezt az erőt. Ugyanúgy izzott, de mindig veszített. De nappal, amíg ő az úr, úgy tündököl, hogy az egész világ fényárban úszik. És nem csak fényességet ad, hanem melegít is.

-Wow! Melegít? És a Hold, a Csillagok? – kíváncsiskodtak a többiek.

-Az éjjel nagyon sötét… A Hold és a Csillagok, alig pislákolnak valamit.

-De milyen szép lehet az is! Nekünk az éjszaka olyan korom sötét, mint most itt a fiókban.

-Szép, szép… de a sötétség! Ti nem féltek tőle? Hogy lehet az?

-Nem, miért félnék – válaszolt röviden a táncterem gyertyája.

-A gyertyatartó társam, aki látta a Fényhozókat –kezdte a másik – úgy félt, mint te… Ő azt mondta, a Napot, a Holdat és a Csillagokat látni áldás, de akinek ez megadatik, az onnantól érzi a Sötétség erejét is. Azt mesélte, hogy bennünk is megvan a Fényhozók ereje. Te erről mit tudsz?

A kis szürke gyertyának eszébe jutott találkozása a Holdfénnyel és az is, hogy megkérdőjelezte igazat mond-e.

-Hát… – kezdte – egyik éjjel, mikor Telihold volt, beszélt hozzám egy Holdsugár. Azt kérte világítsak a sötétben, mert mi gyertyák a Nap éjszakai lámpásai vagyunk, mint ők meg a Csillagok.

-Wááááóóóó! Aztaaa! Olyanok vagyunk, mint a Csillagok? – hüledeztek a többiek – És? És?

-Nem értettem miről beszél – zárta rövidre a kis szürke gyertya – utána visszahúzódott a Holdba, mert jött a hajnal. Azt mondta, hogy kell egy szikra, hogy fellobbanjon az erő.

-Állítólag a kanócunk képes égni, mint a tűz és világítani, mint a Nap. Ezt mondta még gyertya társam. Szerinte akkor élünk majd igazán, ha ezt megtapasztaljuk, most még csak alszunk… Ezekkel a szavakkal mondta! De én ebből egy szót sem értek!

-Sajnos én se… – szomorkodott a kis szürke gyertya – A te társad sokkal többet tudott nálam. Kár, hogy őt nem ide dobták.

Ahogy ezt kimondta, valaki kihúzta a fiókot és kivett pár gyertyát, köztük a kis szürkét is. Őt az alagsor egyik szobájába vitték, és letették egy asztalra.

Nem szerette az alagsort, sehol egy ablak. Nem tudta nappal van, vagy éjszaka, az időt nem érzékelte.

Napokig egyedül volt a szobában, senki nem nyitott rá. Úgy érezte, mintha a Sötétség egyre csak nőne, és végül teljesen bekebelezi. Nem találta saját körvonalait.

„Itt a Földön ti gyertyák és mécsesek vagytok az éjszakai lámpások.”– idézte fel a Holdsugár szavait. De hogyan? Honnan jön a szikra? Nem talált választ…

Képtalálat a következőre: „candle and the moon”Nagy önsajnálatában, hirtelen eszébe jutottak a többiek, akik mindig ilyen sötétben éltek. Rájött, hogy az ő emlékeiben ott van a Nap, a Hold és a Csillagok fénye. Felidézte a színeket, a Nap melegét, a Holdsugár simítását. Hirtelen megértette, hogy a nagy sötétségben milyen áldás a Hold sejtelmes fénye és a Csillagok távoli csillámlása.

Erre kinyílt az ajtó. Belépett a nagydarab takarító asszony, kezében egy égő gyertyával…

A kis szürke gyertya nem hitt a szemének. Ilyen szépet még soha életében nem látott. A másik gyertya sugárzott és tündökölt, körülötte a Sötétség megszűnt. Sőt visszahúzódott a szobák sarkába.

Ahogy közeledett felé, érezte benne a Nap melegét.

A nő mellé tette az égő gyertyát, majd elhagyta a szobát.

A kis szürke gyertya nem tudta levenni tekintetét az égő gyertyáról. Teljesen ellágyult látványától.

-Olyan szép vagy! – szólt félénken.

Az égő gyertya lángja meglebbent és a kis szürke gyertya felé fordult.

-Te is az leszel! Ha én leégtem, a te feladatod lesz tovább világítani.

-Ha te leégtél? – ijedt meg a kis szürke gyertya – Az meg mit jelent?

-Majd ha átveszed tőlem a fényt, minden világos lesz, mint a Nap.

-Én veled együtt szeretnék égni! – jelentette ki határozottan.

Ekkor újra kinyílt az ajtó, amin belépett egy kislány anyukájával. Ruhájuk egyszerű volt, valószínű ők is a kastély takarítása miatt voltak itt.

-Látod, ezek a gyertyák kitartanak egész éjjel. Őrzik majd az álmodat. – szólt az anyuka – nekem még dolgoznom kell.

Az égő gyertya kislány felé biccentett:

-A fényünk egész éjjel kell, ezért nem éghetünk együtt.

A kis szürke gyertya tudta, hogy mitől fél a kislány. Mióta mellette volt égő gyertyatársa teljesen megfeledkezett a Sötétségről. Megértette feladatát.

-Mikor látod, hogy csak pislákolok, hajolj közel – súgta az égő gyertya – átadom a fényt.

A kis szürke gyertya egész éjjel gyönyörködött tündöklő társában. Még akkor is szépnek és erősnek látta, amikor már egyre kisebb lett és elveszítette kecses, egyenes tartását. Mikor majdnem csonkig égett fölé hajolt és megkérdezte:

-És hogyan adod át a fényt?

Az égő gyertya megcsókolta a kis szürke gyertyát, akiben fellobbant a tűzKéptalálat a következőre: „two candles”. Az felegyenesedett és érezte magában a Nap erejét. Kitágult a tér. Ameddig fényével elért, addig mindent érzett. Az egész szobát bejárta így. Hallotta a kislány szívverését, átélte légzésének nyugodt ritmusát. Már nem félt a sötétségtől és nem volt benne kétség, hogy fénye legyőzhetetlen.

Képtalálat a következőre: „candle light out”Több órát őrizte így a kislány álmát, és kettejük ereje gyertyatársával kitartott reggelig. Hajnalban visszatért a kislány anyja, résnyire nyitva hagyta a szoba ajtaját, ahol a hajnal fénye beszűrődött, és elfújta a gyertyát. A kis szürke gyertya elszálló füstjében kikúszott a szobából és bejárta az egész alagsort, amíg csak illata elszállt.

Mikor a kislány felébredt, anyjához fordult:

-Még sose aludtam ilyen jót édesanyám. Azt álmodtam a gyertya fénye átölelt és ringatott. Enyém lehet ez a kis szürke gyertya? Majd akkor gyújtsuk meg legközelebb, amikor olyan hosszúak és sötétek az éjszakák. Ő meg tud védeni.

Így került a kis szürke gyertya a kislány polcára. Ott várta, hogy újra felgyúlhasson, és már nem félte a Sötétséget.Képtalálat a következőre: „christmas candle”

“Gyertyakundalíni” olvasásának folytatása

Maja mesék – A második hónap meséje

A még javában tartó 2014 07 26-án kezdődő Vörös Hold év minden hónapjához készül egy mese. Egy adott hónap energiáit nagyban meghatározza annak kezdő napja, illetve a hónap hullámvarázsai. A mesék hősei tulajdonságaikban tükrözik az adott hónap várható hatásait, a cselekmények az adott hónap tónusához kapcsolódnak.

Mivel ezt az évünket (ami 2015 07 25-ig tart) a Vörös Hold fénye ragyogja át, így mindenki életében az érzelmeivel és érzékenységével való feladatok felerősödnek. Az, hogy ez kinél milyen mértékben és hogyan jelenik meg, már függ a saját karakterisztikájától, illetve tudatosságától is. 304504_10151171523862477_1921195792_n

A mesék segítenek begyógyítani ismert és ismeretlen belső sebeinket, átlépni akadályokat. Tudatalatti világunkra hatnak, ahová szintén tudattalanul beszivárognak ezek az univerzális energiák is.A sajátunkként könyvelt érzések és gondolatok valójában a kívülről jövő mentális-, asztrális hullámok közül azok, melyek egyéni érzékelő szűrőinken keresztül a felszínre törnek.

A második hónapot, amely 2014.08.23-tól 2014.09.19-ig tartott az alábbi mesével igyekeztünk segíteni:

A kihívás

A kezdetek kezdetén a Világ két részből állt. Mintha a Föld két féltekéje között egy tükör állna, minden ugyanolyannak tűnt, mégis a teljes ellentéte volt a másik oldalnak. A két világ nem tudott egymásról, csak az átléphetetlen határt ismerték.. Egy hegy tornyosult a határon, melynek csúcsánál két kis forrás eredt, ellentétes irányba. Mindkettő patakká, később folyóvá nőtte ki magát. Az egyik rideg, havas és jeges utakon járt, ezt Zimmának hívták. A másik, Izzi, forróságnak, néha a kiszáradás veszélyének volt kitéve. Folyócskáink millió élet hordozói voltak. Rengeteg vízcseppet szállítottak, melyek néha felemelkedtek az égbe és felhő formájában folytatták útjukat.

Így történt egyszer, mikor Izzi vízcseppjei éppen bárányfelhő formájában úszkáltak az égen, és a szellők szárnyán fogócskáztak, egy közülük átszaladt a világ másik oldalára.

Az addig ismert langyos fuvallat hirtelen jegessé és viharossá vált. A lebegő vízcseppek jégcseppekké fagytak, elnehezedtek, majd hópelyhek formájában elkezdtek szállingózni a föld felé. Ők felettébb élvezték ezt a lassú ejtőernyőzést. Pörögtek-forogtak, bukfenceztek a levegőben. Gyönyörködtek egymás mintázataiban. A másik oldal ismeretlen folyójának, Zimmának medrében landoltak, ahol újra vízcseppé váltak.

Itt minden olyan más volt, mint amit eddig ismertek. Leginkább hideg, sötét és egyhangú világ tárul eléjük. De Izzi folyó cseppjei megtartották játékosságukat: ugráltak, viháncoltak a a lassú folyamban. Cserfességüknek köszönhetően hamar híre ment a folyóban a másik világnak, ami sokkal izgalmasabbnak tűnt az itteninél.

Néhány vízcsepp azonnal látni akarta a még ismeretlen világot. Ehhez fel kellett jutniuk az égbe.

Párolgásuk lassú volt, felhősödésük ideje túl távolinak tűnt számukra, így nem maradt más választásuk, elindultak társakat toborozni. Mentek a hegy hófödte csúcsára, fel a forráshoz, az árral szemben. A meder egyre keskenyebb volt, hőmérsékletük egyre csökkent. A folyó partján mély álomban szundikáló hópehely társaikat ébresztgették:

– Keljetek fel, gyertek velünk világot látni! – kiáltozták.

Mikor elég magasra értek, körtáncot jártak, énekeltek és örvényekkel igyekeztek a havas tájat megmozdítani. Igyekezetüknek és lelkesedésüknek köszönhetően lavinát indítottak el. Ahogy a hótömeg a lankásabb területekre érkezett, a hópelyhek felolvadtak, és a nagy mennyiségű vízből hatalmas árvíz kerekedett.

Vízcseppjeink kiszöktek Zimma medréből, a töltések mélyébe szivárogtak, ahonnan egy buzgár fellőtte őket a felszínre. A sebességnek köszönhetően csöpp testük felmelegedett, pillanatok alatt párologni kezdtek, és már az égben is voltak.

Rengetegen gyülekeztek az égen, felhő formájában gomolyogtak, ami egyre sűrűbb, sötétebb és nehezebb lett.

Egy kismadár tévedt a sötét fellegek közé, ijedtében egyre gyorsabban csapkodott szárnyaival.

– Honnan jöttök? – kérdezte rémülten.

– Zimmához tartozunk, aki Nyugatnak tart. Nemrég kaptunk hírt a másik oldal létezéséről, és úgy döntöttünk, meg akarjuk ismerni. Segíts nekünk eljutni a határhoz. – kérték a vízcseppek.

– Ahhoz szélirányt kellene váltanotok, pontosan Kelet felé, de ezzel az árvízzel már így is elég nagy bajt okoztatok. Mindennek megvan a maga rendje, szállingózzatok szépen vissza a helyetekre.

Ahogy ezt elcsicseregte, aláereszkedett és eltűnt. A cseppecskék mit sem törődtek a madár intelmével, kerestek egy keleti fuvallatot, és útnak indultak.

maja asztrológia spirituális lélekgyógyászatEgy kis idő múlva gyönyörű dallamot hozott a szél, amilyet még sosem hallottak. Elindultak a hangok irányába, ahogy közeledtek egyre világosabb és melegebb lett. A Keleti szél sodorta őket, nem tudtak megállni. A forróság felizzította kristályaikat, szikrákat szórtak, recsegtek, ropogtak, és ahogy felolvadtak zuhanni kezdtek a föld felé. Azt gondolták, most biztosan meghalnak, majd a következő pillanatban sorra becsapódtak.

– Mi történt velem? Hol vagyok? – kérdezte kábán egyikük, mikor magához tért.

– Ez az Izzi folyó – válaszolt egy helybéli. – Ti idegen cseppecskék vagytok, jól gondolom? Hogy kerültetek ide?

– Akkor sikerült! Átjutottunk! – szólt az üdvrivalgás, amit tömeges örömujjongás követett. – Mi a Zimma folyóból jöttünk. – szólt a válasz.

– Sohasem hallottam róla, merre van?

A kis vízcseppek elmesélték, hogyan jutott el hozzájuk az Izzi folyó híre, amit mindenképp látni akartak. A helybéliektől megtudták, hogy zivatar formájában zuhantak a folyóba, ami itt természetes. Ők meséltek arról, hogy feléjük a hózápor a leggyorsabb leérkezési lehetőség, de leginkább szállingózni szoktak. Az itteniek el sem tudták képzelni, milyen lehet hosszú perceken keresztül leérni a földre.

Nagyon sokáig beszélgettek, a hallgatóság egyre nőtt. Izzi folyó vízcseppjei is szerették volna látni a másik világot. A nagy forróság miatt itt sokkal hamarabb tudtak felhősödni, az érdeklődés viszont olyan nagy volt, hogy szinte minden csepp felszállt, és a folyót a kiszáradás fenyegette.

A vízcseppek nem is tudták mekkora galibát okoztak kíváncsiságukkal. Az egyik oldalon árvíz, a másikon szárazság. Miközben ők egyik oldalról a másikra vándoroltak , addig mindkét világban keresésükre indultak, hogy visszaállítsák őket a régi körforgásba és rendbe. Égen és földön mindenki a határhoz közeledett.

Ahogy a két ellentétes erő találkozott, hatalmas vihar támadt. Az égzengés olyan erős volt, hogy a föld beleremegett, a vizek tzunamiként törtek ki medrükből.

A békés vízcseppek próbáltak összetartani, de néhányuk visszazuhant a földre. Egy éppen menedéket kereső Skorpiónak csapódtak.

– Mi történik itt? Ez már a világvége?– kérdezte tőle az egyik vízcsepp.

– Összecsapott a két világ, a saját vízcseppjeiket követelik egymástól.

– Micsoda? Ezek szerint minket is keresnek. De miért ez a háborgás?

– Azt hiszik túszul ejtettek benneteket, mert átszöktetek a másik oldalra. De ez nem igaz, mi nem vagyunk rabok és ellenségek sem.

– A két világ nem érti meg egymást, teljesen különbözőek. Az ebből fakadó félelmük pedig gonosznak és kegyetlennek álcázza az ismeretlent. – magyarázta a Skorpió.

– Pedig mi tudjuk, hogy a másik világ vizei kedvesek és barátságosak.

– Persze, hiszen mindannyian ugyanannak a földnek a vizei vagytok. De ezt az Ősi Bölcsességet manapság már nem tanítják.

– De akkor most mit tehetünk? – kérdezték kétségbeesetten a cseppek.

– Nagy háborút okoztatok. Kíváncsiságotokkal felborítottátok a világ egyensúlyát. De ne aggódjatok, a vihar el fog ülni. Menjetek haza, mindenki a saját folyójába.

– De mi nem akarunk hazamenni. Szeretnénk együtt barangolni és kalandozni.

Ezt a célt csak apró lépésekkel tudjátok elérni. Meséljetek az utatokról, és egymás világáról minél több vízcseppnek a vízben, az égen és a földön is. És ne feledjétek a legfontosabbat: Mindannyian ugyanabból a hegyből eredtetek! Más utat jártatok, más tapasztalatot szereztetek, és ezért különböztök, de lényegetekben ugyanazok vagytok! Erre kell ráébreszteni a többieket is, így elindulhat a változás.

A vízcseppek hallgattak az öreg Skorpióra, visszatértek saját oldalukra, és a világ lecsendesedett.

Zimma és Izzi vizei aktívan dolgoztak saját folyóikban. Igyekeztek a berögzült előítéleteket felülírni azzal, hogy elmesélték saját tapasztalataikat. Hogy mindenkiben sokkal több lehetőség van, hiszen a rövid kalandjuk során ők is olyan képességekről szereztek tudomást, aminek létezéséről addig nem tudtak. Ha nem lettek volna bátrak és nyitottak, néha vakmerőek ezeket sohasem ismerik fel. Hittek benne, hogy egyszer szabad lesz az átjárás a két világ között, mindenkit arra bíztattak merjék ezt elképzelni, és hogy hasonló pozitív tapasztalatokra tesznek majd szert. Megnyugtattak mindenkit, szívesen vállalnak túravezetést.

Hosszú állhatatos munkájuk következtében a következő évtizedekben a két folyó szépen lassan irányt váltott. Ez alatt vízcseppjeink rengetegszer megjárták a természetes körforgás útját. Vízben, égben, földben egyaránt hintették a tudás magját.

maja meses spirituális lélekgyógyászat maja asztrolóbiaMikor Zimma és Izzi elég közel kerültek a határhoz, a felettük kúszó felhők meglátták egymást. Kalandor vízcseppjeink közül páran mindkét oldalon a felhők között voltak, és nagyon megörültek a másiknak. Az egyik oldalon enyhe hózápor, míg a másikon nyári zivatar keletkezett, hogy vigyék a hírt a vízben és földben dolgozóknak: eljött az idő! Az izgalmak és a lelkesedés felkavarta a kedélyeket, sűrűsödött a forgalom a légkörben. Esett, havazott és sütött a nap párhuzamosan. Így egy hatalmas dupla szivárvány tűnt fel az égen, éppen a két folyó előtt, mint egy kapu. Miután áthaladtak alatta, medrük lassan összeért, és közösen egy hatalmas tavat hoztak létre.

A legendák szerint ez a tó lett a világ éltető centruma, az egyensúly fenntartója és szimbóluma. A két folyó történetére csak két kis szigete emlékeztet, melyeken ellentétes időjárási viszonyok uralkodnak. Ezért is kapta a Zen-tó nevet.

2015.01.11. Varga Éva – Kin49 Vörös Planetáris Hold

Megújult Maja Harmónia Tudás Csomag

2014-07-06 16.01.16Eltelt egy újabb év. Ahogy az lenni szokott, mi is összegeztük mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket ez alatt az egy év alatt a Maja Harmónia Tudás Csomag írása során elsajátítottunk.

Úgy döntöttünk, elérkezett az ideje annak, hogy az energiákról átadott információba beemeljük a Meseterápia varázslatos, és mély átalakulást segítő módszerét.

Az új évtől kezdve a havi energiákról szóló hírlevelekben olyan, általunk írt mesékkel találkozhatsz, amelyek segítségével tudattalanodba is elültetheted az energiákhoz kapcsolódó helyes megoldási stratégiákat. A mesét az adott hónap energiájára építve írjuk meg, felhasználva a szimbólumokat, jeleket, igazságokat és azokat a tanulságokat, amelyeket az adott időszakban integrálnod érdemes.

Emellett természetesen a Tudás Csomagban továbbra is megtalálod:
* az energiák részletes leírását – 3 hírlevél/maja hó
* a hónap energiájához kapcsolódó Maja Harmónia Eszenciát
* és sok-sok gyakorlatot, amellyel tudatosságodat és fejlődésedet támogathatod.

Ha te is szeretnéd megkapni a mesét, a maja hónap 3 hírlevelét és az eszenciát, írj nekünk a majaharmonia@gmail.com címre.
A csomag maja havi díja 2.900.- Ft

Maja Harmónia Tudás Csomag

maja 2A Maja Energetikai Naptár követésével tudatosan építhetjük mindennapjainkat, így az energiákkal támogathatjuk céljainkat, változásunkat és fejlődésünket. A Naptár segítségével ráláthatunk a kapcsolatokban rejlő leckékre, letisztíthatjuk érzelmeinket azáltal, hogy tudjuk, mi tartozik hozzánk és mi az energiákhoz.

A Maja havi, 28 napos csomag 3 hírlevelet tartalmaz a Maja hónap és az energiahullámok időszakairól. Ehhez választható még egyedi, energiákhoz hangolt  eszencia, mely segít az érzelmeink harmonizálásában.

* HÍRLEVÉL: 1500.- Ft / 28 nap

* Hírlevél + MAJA HARMÓNIA ESZENCIA: 2900.- Ft / 28 nap

Jelentkezni a majaharmonia@gmail.com címen lehet.