Gyertyakundalíni

Hol volt, hol nem volt, egy lakatlan kastély toronytermében, élt egy kis szürke gyertya, aki nagyon félt a sötétben. Minden éjjel imádkozott, hogy bárcsak megszűnnének az éjszakák és a Nap folyton tündökölne az égen.gyertya

Nappal, szobája ablakából vágyakozva merengett az égre, s csodálta a felkelő tűzkorongot, ahogy hajnalban legyőzi a sötétséget, s véres csatájuk néha pirosra festi az eget. És minden este abban reménykedett, hogy az alkonyat győztese is a Nap lesz. De a Sötétség ilyenkor mindig győzött, mintha ez nem is lehetne másképp…

Az éjszakákat csak a Telihold fénye enyhítette olykor, s egy ilyen éjjel egy Holdsugár kúszott be a szobába. Útja megtört az öreg tükör lapján, és egyenesen a kis szürke gyertya felé suhant. Szórt fénye lágyan megsimogatta viaszát és suttogva így szólt:

-Én a Nap egyik fénysugara vagyok. Azért jöttem, hogy megkérjelek, világíts velünk az éjszakában.

-Hogy lehetnél te a Nap egyik fénysugara? – kételkedett a kis szürke gyertya – Hiszen te a Holdból jössz, és a Holdat mindig csak éjjel látom fent az égen!

-A Hold és a Csillagok a Nap éjszakai lámpásai. És itt a Földön ti gyertyák és mécsesek vagytok a tündöklő lámpások – válaszolt a Holdsugár.Képtalálat a következőre: „candle and the moon”

-Én tündöklő? Én csak egy egyszerű kis szürke gyertya vagyok… Mitől is tündökölnék én? És ha te, a Hold, a Csillagok a Nap szövetségesei vagytok, akkor miért ilyen sötétek az éjszakák?

-Csak egy szikra kell, amitől fellobban a benned lévő erő – súgta még fülébe a Holdsugár, majd kezdett visszahúzódni, hisz közeledett a hajnal és a Hold nemsokára lefordult az égről…

A kis szürke gyertya figyelte a napfelkeltét, de még mindig nem értette, milyen erő és hol is lehet őbenne. Kivételesen várta az éjjelt, hátha újra eljön a Holdsugár és segít neki megtalálni a választ.

De sem a következő, sem az azt követő éjszakákon nem ismétlődött meg a találkozás… Hetek, hónapok teltek el. A kis szürke gyertya továbbra is az ablakpárkányon, a falnak támaszkodva, vágyakozva figyelte a Napot és félte a Sötétséget.

A nyár beköszöntével nagy nyüzsgés indult. Úgy tűnt, valaki megvette a lakatlan kastélyt. Szolgálók jöttek, hogy kitakarítsanak.

Az egyik napon, egy nagydarab asszony jelent meg a toronyteremben, s hozzálátott is látott a munkának. Ahogy az ablakpárkányhoz ért, törlőkendőjével lesodorta a kis szürke gyertyát, bele a szemetesvödrébe. Miután végzett a portörléssel, lecammogott az alagsorba, a kis szürke gyertyát kivette a vödörből majd egy asztalfiókba hajította.

A kis szürke gyertya csak úgy nyekkent a fiók alján, majd nekikoccant valaminek.

-Áú! – szólt egy hang. Mire a kis szürke gyertya megijedt, s arrébbgurult. De ott megint nekikoccant valaminek.

-Ssszz… – jött onnan is egy hang.

-Ki az? – kérdezte félve a kis szürke gyertya, mivel a fiókban korom sötét volt, nem látott semmit.

-Gyertyák vagyunk – jött a válasz – úgy tűnik, itt gyűjtenek minket.

-De hát minek? – kérdezte a kis szürke gyertya.

-Azt mi se tudjuk, de egyre többen vagyunk és egyre kevesebb a hely…

-Ilyen sok gyertya él ebben a kastélyban? – csodálkozott a kis szürke gyertya – Én meg voltam győződve róla, hogy egyedül vagyok, mint a kanócom. Ti merre voltatok?

-Én a nagyétkező asztalán voltam – mondja az egyik – éppen pont a közepén.

-Én a táncteremben, a csilláron himbálóztam – mondta a másik. – És te honnan jöttél?

-Én a toronyterem ablakában éltem eddig – mondta a kis szürke gyertya.

-Ó! Egy ablakban, ráadásul a toronyban? Te mázlista! Mennyi mindent láthattál! – irigykedett az egyik.

-Igen… Nappal a Napot csodáltam, éjjel a Sötétséget féltem…

-Te láttad a Fényhozókat? Én még sosem láttam… – szomorkodott a nagyétkező gyertyája.

– A nagy gyertyatartóban, amiben éltem, volt egy gyertya, aki mesélt róluk. Mesélj te is!

-Igen! Mesélj! – győzködte a táncterem gyertyája is – Én a zsalukon keresztül csak szűrt fényeket láttam…

A kis szürke gyertya meglepődött, hogy a többiek még nem látták a Napot, a Holdat, a Csillagokat. Tényleg ilyen szerencsés lenne? Hiszen az ő életében a legtermészetesebb dolog volt, hogy jelen vannak.

-A hajnal és az alkonyat volt a legszínesebb… – kezdett a mesélésbe – Reggel, mikor ébredt a Nap tűzvörös, narancssárga és néha rózsaszínes színekben izzott. Ilyenkor látszott, milyen erővel rendelkezik. Volt mikor az égboltot is átszínezte és így győzte le az éjszaka sötétjét. Az alkonyat… – sóhajtott – mintha estére elveszítette volna ezt az erőt. Ugyanúgy izzott, de mindig veszített. De nappal, amíg ő az úr, úgy tündököl, hogy az egész világ fényárban úszik. És nem csak fényességet ad, hanem melegít is.

-Wow! Melegít? És a Hold, a Csillagok? – kíváncsiskodtak a többiek.

-Az éjjel nagyon sötét… A Hold és a Csillagok, alig pislákolnak valamit.

-De milyen szép lehet az is! Nekünk az éjszaka olyan korom sötét, mint most itt a fiókban.

-Szép, szép… de a sötétség! Ti nem féltek tőle? Hogy lehet az?

-Nem, miért félnék – válaszolt röviden a táncterem gyertyája.

-A gyertyatartó társam, aki látta a Fényhozókat –kezdte a másik – úgy félt, mint te… Ő azt mondta, a Napot, a Holdat és a Csillagokat látni áldás, de akinek ez megadatik, az onnantól érzi a Sötétség erejét is. Azt mesélte, hogy bennünk is megvan a Fényhozók ereje. Te erről mit tudsz?

A kis szürke gyertyának eszébe jutott találkozása a Holdfénnyel és az is, hogy megkérdőjelezte igazat mond-e.

-Hát… – kezdte – egyik éjjel, mikor Telihold volt, beszélt hozzám egy Holdsugár. Azt kérte világítsak a sötétben, mert mi gyertyák a Nap éjszakai lámpásai vagyunk, mint ők meg a Csillagok.

-Wááááóóóó! Aztaaa! Olyanok vagyunk, mint a Csillagok? – hüledeztek a többiek – És? És?

-Nem értettem miről beszél – zárta rövidre a kis szürke gyertya – utána visszahúzódott a Holdba, mert jött a hajnal. Azt mondta, hogy kell egy szikra, hogy fellobbanjon az erő.

-Állítólag a kanócunk képes égni, mint a tűz és világítani, mint a Nap. Ezt mondta még gyertya társam. Szerinte akkor élünk majd igazán, ha ezt megtapasztaljuk, most még csak alszunk… Ezekkel a szavakkal mondta! De én ebből egy szót sem értek!

-Sajnos én se… – szomorkodott a kis szürke gyertya – A te társad sokkal többet tudott nálam. Kár, hogy őt nem ide dobták.

Ahogy ezt kimondta, valaki kihúzta a fiókot és kivett pár gyertyát, köztük a kis szürkét is. Őt az alagsor egyik szobájába vitték, és letették egy asztalra.

Nem szerette az alagsort, sehol egy ablak. Nem tudta nappal van, vagy éjszaka, az időt nem érzékelte.

Napokig egyedül volt a szobában, senki nem nyitott rá. Úgy érezte, mintha a Sötétség egyre csak nőne, és végül teljesen bekebelezi. Nem találta saját körvonalait.

„Itt a Földön ti gyertyák és mécsesek vagytok az éjszakai lámpások.”– idézte fel a Holdsugár szavait. De hogyan? Honnan jön a szikra? Nem talált választ…

Képtalálat a következőre: „candle and the moon”Nagy önsajnálatában, hirtelen eszébe jutottak a többiek, akik mindig ilyen sötétben éltek. Rájött, hogy az ő emlékeiben ott van a Nap, a Hold és a Csillagok fénye. Felidézte a színeket, a Nap melegét, a Holdsugár simítását. Hirtelen megértette, hogy a nagy sötétségben milyen áldás a Hold sejtelmes fénye és a Csillagok távoli csillámlása.

Erre kinyílt az ajtó. Belépett a nagydarab takarító asszony, kezében egy égő gyertyával…

A kis szürke gyertya nem hitt a szemének. Ilyen szépet még soha életében nem látott. A másik gyertya sugárzott és tündökölt, körülötte a Sötétség megszűnt. Sőt visszahúzódott a szobák sarkába.

Ahogy közeledett felé, érezte benne a Nap melegét.

A nő mellé tette az égő gyertyát, majd elhagyta a szobát.

A kis szürke gyertya nem tudta levenni tekintetét az égő gyertyáról. Teljesen ellágyult látványától.

-Olyan szép vagy! – szólt félénken.

Az égő gyertya lángja meglebbent és a kis szürke gyertya felé fordult.

-Te is az leszel! Ha én leégtem, a te feladatod lesz tovább világítani.

-Ha te leégtél? – ijedt meg a kis szürke gyertya – Az meg mit jelent?

-Majd ha átveszed tőlem a fényt, minden világos lesz, mint a Nap.

-Én veled együtt szeretnék égni! – jelentette ki határozottan.

Ekkor újra kinyílt az ajtó, amin belépett egy kislány anyukájával. Ruhájuk egyszerű volt, valószínű ők is a kastély takarítása miatt voltak itt.

-Látod, ezek a gyertyák kitartanak egész éjjel. Őrzik majd az álmodat. – szólt az anyuka – nekem még dolgoznom kell.

Az égő gyertya kislány felé biccentett:

-A fényünk egész éjjel kell, ezért nem éghetünk együtt.

A kis szürke gyertya tudta, hogy mitől fél a kislány. Mióta mellette volt égő gyertyatársa teljesen megfeledkezett a Sötétségről. Megértette feladatát.

-Mikor látod, hogy csak pislákolok, hajolj közel – súgta az égő gyertya – átadom a fényt.

A kis szürke gyertya egész éjjel gyönyörködött tündöklő társában. Még akkor is szépnek és erősnek látta, amikor már egyre kisebb lett és elveszítette kecses, egyenes tartását. Mikor majdnem csonkig égett fölé hajolt és megkérdezte:

-És hogyan adod át a fényt?

Az égő gyertya megcsókolta a kis szürke gyertyát, akiben fellobbant a tűzKéptalálat a következőre: „two candles”. Az felegyenesedett és érezte magában a Nap erejét. Kitágult a tér. Ameddig fényével elért, addig mindent érzett. Az egész szobát bejárta így. Hallotta a kislány szívverését, átélte légzésének nyugodt ritmusát. Már nem félt a sötétségtől és nem volt benne kétség, hogy fénye legyőzhetetlen.

Képtalálat a következőre: „candle light out”Több órát őrizte így a kislány álmát, és kettejük ereje gyertyatársával kitartott reggelig. Hajnalban visszatért a kislány anyja, résnyire nyitva hagyta a szoba ajtaját, ahol a hajnal fénye beszűrődött, és elfújta a gyertyát. A kis szürke gyertya elszálló füstjében kikúszott a szobából és bejárta az egész alagsort, amíg csak illata elszállt.

Mikor a kislány felébredt, anyjához fordult:

-Még sose aludtam ilyen jót édesanyám. Azt álmodtam a gyertya fénye átölelt és ringatott. Enyém lehet ez a kis szürke gyertya? Majd akkor gyújtsuk meg legközelebb, amikor olyan hosszúak és sötétek az éjszakák. Ő meg tud védeni.

Így került a kis szürke gyertya a kislány polcára. Ott várta, hogy újra felgyúlhasson, és már nem félte a Sötétséget.Képtalálat a következőre: „christmas candle”

Bővebben…

Reklámok

Kék Spektrális Vihar Év energiáit támogató Kristály karkötő

A tavalyi évhez hasonlóan az Ezoko.hu segítségével ismét elkészítettük a júliusban induló Új Maja Év, energetizáló karkötőjét.

2016 július 26-án induló év, a Kék Spektrális Vihar minőségeit képviseli majd. Igen erőteljes, felszabadító és újra-rendező energiákra számíthatunk, éppen ezért Benny Vervliet-tel egyeztetve, 3 különböző karkötőt készítettünk Nektek, melyek segítik az átalakulás folyamatát és stabilizálnak utadon.
Mindegyik garantált minőségű alapanyagból készült és egyik szebb lett mint a másik.

Személyes átvétel Budapesten, vagy Dunaharasztin, egyeztetés után lehetséges.
Postázás esetén +500 ft Postaköltséget számítunk fel.

Érdeklődni emailben, majaharmonia@gmail.com, vagy Facebook oldalunkon lehet.

2016 Maja év karkötője_Kék Spektrális Vihar

Elgondolkodtató történet

A most következő történet önmagában is nagyon tanulságos. Aki közelebb szeretne kerülni a Maja rendszerhez, az egyes jegyek minőségéhez, annak írom, mint plusz információ, hogy a Fehér Varázsló jegy bizonyos aspektusait gyönyörűen mutatja be a történet. Mivel 2015 07 26 – 2016 07 24 Maja évünket a Fehér Varázsló színezi, ezért érdemes megfigyelni életünkben, környezetünkben, akár magunkban hogyan jelennek meg a hatalmi kérdések.

A rettegett ellenség

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer messze-messze egy király, aki nagyon szerette hatalmasnak érezni magát. De nem volt elég neki, hogy hatalmas, arra is vágyott, hogy csodálják a hatalmasságáért. Ahogy Hófehérke mostohaanyja sem érte be azzal, hogy szépnek látja magát, a királynak is tükörbe kellett néznie, hogy elég hatalmasnak lássa önmagát. Neki nem volt varázstükre, viszont egy regiment szolga és udvaronc vette körül, akiktől megkérdezhette, hogy ő-e a leghatalmasabb a birodalomban.hatalom

Mindenki egyformán azt felelte neki:

„Felség, te hatalmas vagy, de, tudod, a varázsló hatalmával senki föl nem érhet: Ő jövőt is ismeri.

(Abban az időben alkimistát, filozófust, gondolkodót, egyházfit és misztikust együttesen jelentett a „varázsló”.)

A király nagyon féltékeny volt a birodalom varázslójára, mert az nemcsak jóságos, nemes szívű ember hírében állott, hanem ráadásul a nép is szerette, csodálta és ujjongva ünnepelte.

Ugyanezt nem mondhatták el a királyról.

Talán mert meg akart mutatni, hogy itt ő parancsol, a király nem volt igazságos, részrehajlástól sem igazán mentes, még kevésbé pedig jóságos.

Egy napon, amikor már belefáradt, hogy a nép folyton arról beszél, milyen hatalmas és szeretetre méltó az a varázsló, vagy tán a féltékenység meg a félelem vegyes érzése által hajtva, amit az irigység szül az emberben, a király kieszelt egy tervet:

Nagy ünnepséget szervez, melyre meghívja a varázslót. Vacsora után egy kis figyelmet kér az egybegyűltektől. A terem közepére szólítja a varázslót, az udvarnép elé, és megkérdezi tőle, valóban meg tudja-e jósolni a jövendőt. A vendég két lehetőség közül választhat: vagy azt mondja, hogy nem és akkor csalódnak benne, akik addig csodálták, vagy azt mondja, hogy igen, azzal meg igazolva látják jövendőmondói hírnevét. A király biztos volt benne, hogy a vendég a második lehetőséget választja majd. Akkor ő arra kéri, mondja meg napra pontosan, mikor éri a halál a birodalom varázslóját. Arra válaszol majd valamit, mond egy napot, mindegy, hogy mikorra esik. És abban a pillanatban, tervezte a király, előrántja majd a kardját, és ott helyben leszúrja. Ezzel két legyet üt egy csapásra: örökre megszabadul az ellenségétől; másrészt pedig bebizonyítja, hogy a varázsló nem látta a jövőt, hiszen téves jóslatot adott. Egy este alatt megszabadul a varázslótól is, meg a hatalmát övező legendától is…

Nyomban nekilátott hát az előkészületeknek, és hamarosan elérkezett a lakoma napja.

A Pazar vacsora után a király a terem közepére szólította a varázslót és megkérdezte:king-cartoon-hi

– Igaz-e, hogy meg tudod jósolni a jövőt?

– Valamelyest igen – felelte a varázsló.

– És a saját jövődet is látod? – kérdezte a király.

– Valamelyest igen – felelte a varázsló.

– Akkor bizonyítsd be! – folytatta a király. – Napra pontosan mondd meg, mikor fogsz meghalni! A halálod időpontját szeretném hallani!

A varázsló elmosolyodott, a király szemébe nézett, és nem felelt.

– Mi az varázsló? – mosolygott a király. – Nem tudod? Hát mégsem igaz, hogy látod a jövőt?

– Nem erről van szó – mondta a varázsló -, csak amit tudok, azt nem akaródzik elmondani.

– Hogyhogy nem akaródzik? – folytatta a király. – Az alattvalóm vagy, megparancsolom, hogy mondjad. Magad is tisztában lehetsz vele, mennyire fontos a birodalom szempontjából, hogy tudjuk, mikor kell elveszítenünk legjelesebb személyiségeinket. Felelj hát: mikor hal meg a birodalom varázslója?

A király szavait feszült csend követte, aztán a varázsló az uralkodóra nézve így válaszolt:crystal-ball

– Nem tudom megmondani, mikor, de azt tudom, hogy a varázsló éppen egy nappal a király előtt fog meghalni.

Dermedt csönd támadt. Morajlás futott végig az egybegyűlteken.

A király mindig azt mondta, nem hisz a varázslókban, jövendölésekben, de mégsem merte leszúrni a varázslót.

Az uralkodó lassan elengedte a karját, nem szólalt meg.

Fejében egymást kergették a gondolatok.

Rájött, mekkorát tévedett.

A harag igen rossz tanácsadónak bizonyult.

– Elsápadt, felség. Mi lelt? – kérdezte a vendég.

– Nem érzem jól magam – felelte az uralkodó – , visszavonulok a szobámba, köszönöm, hogy eljöttél.

És zavartan sarkon fordult, aztán elindult a szobája felé.

Ravasz ember ez a varázsló, megtalálta az egyetlen választ, amivel megmenekült a haláltól.

Olvasott vajon a gondolataimban?

A jövendölés pontos is lehetett volna akár. De… ha esetleg mégsem?… Nagyon felkavarta a dolog…

Eszébe jutott, milyen rettenetes volna, ha valami baj érné a varázslót, amíg hazafelé tart.

A király visszafordult, és hangosan így szólt:

– Varázsló, szerte a birodalomban híres vagy a bölcsességedről, kérlek, maradj itt éjszakára a palotában, reggel királyi döntésekről szeretnék tanácskozni veled.

– Felség! Micsoda megtiszteltetés… – hajolt meg a király előtt a vendég.

A király parancsot adott a testőreinek, hogy kísérjék a varázslót a palota vendéglakosztályába, és álljanak őrt az ajtaja előtt, nehogy valami történjen vele.

Aznap éjjel az uralkodónak nem jött álom a szemére. Nyugtalanság gyötörte, mi lesz, ha a varázslónak rosszulesett az étel, ha az éjszaka folyamán valami baj éri, vagy egyszerűen csak elérkezett halálának ideje.

Másnap a király korán reggel bekopogott vendége ajtaján.

Ő, aki sosem gondolta volna, hogy döntéseit bárkivel is megvitassa, ezúttal, mihelyt a varázsló kiszólt, hogy szabad, a tanácsát kérte valamiben… Talált valamilyen ürügyet.

És a varázsló, aki bölcs ember volt, egyenes, találó és egyszerű választ adott a kérdésére.

A király a választ szinte nem is hallotta, a vendége eszét méltatta, és kérte, maradjon nála még egy napig, mert egy másik ügyet is szeretne „megbeszélni” vele… (Igazából persze csak szerette volna biztosítva látni, hogy nem történik semmi baj a varázslóval.)k13530457

A varázsló – aki olyan szabadság birtokában volt, amilyennel csak a megvilágosultak rendelkeznek – hajlott a kérésre.

Attól fogva a király minden áldott nap, reggel és este ellátogatott a varázsló lakosztályába, kikérte a véleményét, és egy újabb megbízással mindig ott tartotta másnap reggelig.

A király hamarosan látta, hogy helyesnek bizonyult minden, amit új tanácsadója mondott, ezért aztán szinte észrevétlenül minden döntésében hallgatott is rá.

Teltek-múltak a hónapok, majd az évek.

És hát, ahogy az történni szokott, tudós mellett a tudatlan is bölcsebb lesz kicsit.

Így is történt: a király lassan egyre igazságosabb lett.

Már nem volt olyan zsarnok, nem önkényeskedett. Már nem igényelte, hogy hatalmasnak érezze magát, s talán ezért nem kellett fitogtatnia a hatalmát.

Lassan megtanulta, hogy a szerénység is lehet hasznos.

Bölcsebben, jóságosabban kezdett uralkodni.

És történt ekkor, hogy a népe szeretni kezdte, ahogyan azelőtt sosem szerette.

villanykc3b6rte2012A király már nem azért járt be a varázslóhoz, hogy az egészsége felől tudakozódjék, hanem azért, hogy tanuljon tőle, megossza vele a döntését, vagy egyszerűen csak társalogjanak.

A király és a varázsló igazi jó barátok lettek.

Mígnem egy napon, már több mint négy esztendővel a lakoma után, a királynak minden ok nélkül eszébe jutott valami.

Eszébe jutott, hogy ez az ember, aki most a legjobb barátja, valamikor esküdt ellensége volt.

Eszébe jutott, milyen fondorlatos tervet eszelt ki, hogy megölje. És rájött, nem szabad tovább titkolóznia, különben menthetetlenül képmutatónak érzi magát.

vladamir_kush-keysÖsszeszedte a bátorságát, és elindult a varázsló lakosztálya felé. Bekopogott az ajtaján, és mihelyt belépett, rögtön bele is vágott:

– Testvérem, valamit el kell mondanom, mert nagyon nyomja a szívemet.

– Mondd hát – szólalt meg a varázsló-, könnyíts a lelkeden!

– Aznap este, amikor meghívtalak vacsorára, és azt kérdeztem, mikor fogsz meghalni, valójában nem is erre voltam kíváncsi, hanem azt terveztem, bármit mondasz is, megöllek, mert azt reméltem, haláloddal a jóstehetségedet övező legenda is szertefoszlik. Gyűlöltelek, mert téged mindenki szeretett. Annyira szégyellem magam…

A király sóhajtva így folytatta:

– Akkor este nem mertelek megölni, és most, hogy barátok, nem is barátok, hanem inkább testvérek vagyunk, rettegéssel gondolok arra, mi mindent vesztette volna, ha akkor megteszem. Ma éreztem, hogy ekkora gyalázatot nem szabad tovább rejtegetnem előled. El kellett mondanom, hogy megbocsáthass vagy megvess, de nem tudom tovább magamban tartani.

A varázsló ránézett, és így szólt:

– Sokáig tartott, mire el merted mondani, mindenesetre örülök, hogy megtetted, mert én is csak így mondhatom el neked, hogy eddig is tudtam. Mikor föltetted a kérdést, és kezed a kardod markolatára siklott, olyan egyértelmű volt a szándékod, hogy nem kellett hozzá jóstehetség, rögtön tudtam, mire készülsz – tette a kezét mosolyogva a király vállára a varázsló. – Őszinteségedért cserébe én is elmondok valamit. Bevallom, hazudtam neked, meg akartalak leckéztetni, azért találtam ki ezt a képtelen mesét, hogy egy nappal előtted fogok meghalni. És ma lettél elég érett, hogy elmondjam, pedig talán ez a legfontosabb tanítás, amit átadhatok neked:

Úgy élünk a világon, hogy másokban és magunkban is gyűlöljük, megvetjük azokat a tulajdonságokat, amelyeket alantasnak, fenyegetőnek vagy haszontalannak tekintünk…És mégis, ha szánunk rá elég időt, a végén rádöbbenünk, milyen nehéz lenne az életünk azok nélkül a dolgok nélkül amelyeket egyszer annyira megvetettünk.

A halálod, barátom, pontosan a halálod napján fog bekövetkezni, egy perccel sem előbb. Nagyon fontos, hogy tudd, én öreg vagyok, az enyém már biztosan közel van. Semmi okod rá, hogy azt hidd, a te távozásod az enyémhez van kötve. Az életünk van egymáshoz kötve, és nem a halálunk.

A király és a varázsló összeölelkezett, és koccintással ünnepelték meg a közös erővel felépített kapcsolatukba vetett bizalmat…

A legenda szerint

titokzatos módon

a varázslót aznap éjjel,

álmában érte a halál.

A király másnap reggel tudta meg a szomorú hírt. Le volt sújtva.

Nem a saját halálán kesergett, hiszen a varázslótól azt is megtanulta, hogy nincsen összekötve a földi pályafutásuk.

A barátja halála bántotta.

Mily különös véletlen műve, hogy a király éppen a varázsló halála előtti estén mesélte ezt el?

Talán a varázsló valahogy szerét ejtette, hogy el tudja mondani neki, nehogy azt képzelje, másnap ő is meghal.

Ez volt szeretetének utolsó megnyilvánulása, hogy megszabadítsa egykori félelmétől…

Mesélik, hogy a király felállt, és a tulajdon kezével ásott sírgödröt az ablaka alatt barátjának, a varázslónak.

Oda temette el földi maradványait, és azt a napot végig ott töltötte a halom tövében, és sírt, ahogy csak a szívének legkedvesebbeket siratja az ember.

Mikor leszállt az este, a király visszament a szobájába.

A legenda szerint még azon az éjszakán, huszonnégy órával a varázsló halála után, a királyt álmában érte a halál…

Talán a véletlen műve volt…

Talán a fájdalom tette…

Talán igazolni kívánta mestere utolsó tanítását.

Jorge Bucay

A Napi energiák értelmezése/ Gyorstalpaló

Egyre több megkeresést kapok a Napi energiák értelmezése miatt. Éppen ezért összeszedtem egy két fontos információt ebbe a cikkbe, melyet az oldalon böngészve, bővebben kifejtve is megtalálhattok.
Napi energiák elkészítésénél nem csupán az aktuális nap jegyét vesszük figyelembe, hanem az adott Év, Hónap, és Hullámvarázs  energiáit és ezek tónusát is.

De kezdjük az elejénél:

Az Ősi Maják a természet és az energia ciklusok változását követve állították fel a Maja naptárat. Ennek alapja a Tzolkin mely 260 napból áll. Hasonlóképpen, mint az asztrológiában, itt is a különböző jegyek, különböző minőségeket képviselnek.

A Maják 20 Szoláris jegyet különböztetnek meg, melyek sorrendje a következő: Sárkány, Szél, Éjszak, Mag, Kígyó, Világáthidaló, kéz, Csillag, Hold, Kutya, Majom, Ember, Égenjáró, Varázsló, Sas, Harcos, Föld, Tükör, Vihar és a Nap.

Mindegyik jegy viseli a föld energia ciklusainak megfelelő minőségű színt, melyek nem változnak: Vörös (elindít, aktív); Fehér (információk gyűjtés); Kék (elmélyülés, feldolgozás); Sárga (Aktivitás, manifesztáció). Például: A Sárkány, mindig Vörös marad, a Szél, mindig Fehér, ahogyan az Éjszaka Kék és a Mag pedig Sárga.

1 Maja év:
364 napból áll: 13*28 nap (1 hónap). Mindig július 26-án veszi kezdetét és a következő év július 24-ig tart. (július. 25-e „Időn-kívüli nap” erről itt olvashattok)

1 Maja Hónap a Hold ciklusát követve, 28 napból áll. Minden hónap pontosan négy hétből áll, s minden év pontosan 52 hétből. Minden hónap és minden év kezdetei mindig pontosan ugyanarra az adott napra esnek egy héten.

1 Hullámvarázs: 13 napból áll, mely alatt tökéletesen ki lehet dolgozni és véghezvinni a Mágneses tónusban kitűzött célunkat!
szc3a1mok

1 Napi jegy: A 20 különböző jegyek és a Tónusok váltakozásának köszönhetően mindig más, egy teljes Tzolkin-ban mindösszesen csak egyszer fordulnak elő.
Ehhez is (csakúgy, mint a hónap és év jegyek meghatározásakor) tartozik egy kapcsolati háló, mely áll a nap jegyéből (középen), annak Rejtett erejéből (alul), Társ energiájából (jobb oldalon), Kihívás erejéből (bal oldalon) és Vezető erőből (felül). A mai például így néz ki:Vörös Égenjáró.png

A Napi energiák írásához figyelembe kell vegyük:

  1. az adott Év jegyének kapcsolati hálójának minőségét, és tónusát (Jelenleg: Fehér Planetáris Varázsló),
  2. a Hónap jegyének kapcsolati hálójának minőségét, és tónusát (Jelenleg: Fehér Szoláris Szél),
  3. az aktuális hullámvarázs kapcsolati hálójának minőségét (Jelenleg: Kék Kéz),
  4. valamint az adott nap Tónusát, (és igen,) a kapcsolati hálóját (Jelenleg Vörös Égenjáró) lásd fent.

Szóval a válaszom a különböző fórumokon való megkeresésre: Semmi gond ha az első pár napon nem érted azt, hogy miről van szó a leírásban. Nem kell megértened, ahhoz, hogy érezd és működjön! A Napi energia elolvasása után, olvasd fel hangosan a Mantrát és/vagy a megerősítéseket és csak hunyd be szemed. Engedd, hogy feltöltsön, átjárjon az adott nap energiája. Érdemes reggel ébredés után és este nap végén is elolvasni. Ilyenkor jönnek a felismerések, melyeket ha beépítesz, később esetleg már nem érnek váratlanul a hatásai.

Érdemes megnézni még, hogy milyen születési energiákkal rendelkezel, hogy fokozottabban odafigyelhess a Születési energiáid(kapcsolati hálód) napjaira. Ehhez lefordítottunk egy programot, mely letöltés után kiszámolja energiáidat. Ezt a képernyő jobb oldalán lentebb, a Maja számítógépes programoknál találod meg.
Természetesen igény esetén Személyes elemzést is készítek, erről bővebben itt: Személyre szóló elemzés

Maja Naptár – Haab – Fizikai sík 365 napos ciklus

Az alábbi táblázat segít követni, mikor van a hónapváltás a Maja Naptárban.

Egy év 13 hónapból áll, egy hónap 28 napból. Minden évben 07.25-én ünnepeljük az Időn Kívüli Napot.

(kattints a képre nagyobb felbontásért)

Maja naptár fizikai sík

Maja Mesék – 5. hónap meséje

Karácsony után az élet…

Csípős hideg volt azon az estén; sejtelmes tejköd ült a környékre. Norman nem értette mi történik, de gyökeréig hatolt a félelem és a rossz előérzet. A gyerekek hosszú percekig nézték. Aztán… nagyon lassan, mintha ezzel is húznák az időt elkezdték leszedni a díszeket. A nyomasztó csendet, ami a szobára telepedett Nelli hangja törte meg:fenyo_kislany

– Apa! Hagyok rajta egy szaloncukrot és egy mézeskalácsot, hátha megéhezik az erdőben, jó?! …

– És apa! Ezt a lila füzért is rajta hagyom, hogy ne fázzon meg a hidegben!

Norman egyre rosszabbul érezte magát. Mi az az erdő? Miért kerül oda? Ő itt akar maradni. Miért szedik le róla a díszeket és a fényeket? Ő őrizte Nelli álmát éjjelente fényéve, nélküle félni fog a sötétben! De mintha a többiek ezt már el is felejtették volna. A ház szépen elcsendesedett, mindenki lefeküdt, ő pedig ott állt megkopasztva.

Nem sokat aludt. Hajnal felé a lila füzérsál zizegett nyakában, ahogy csendesen reszketett a fáradtságtól és a félelemtől.

Reggel Nelli volt az első, aki kócosan átsétált a szomszéd szobából és a fa mellé kucorodott. Tűleveleit simogatva beszélni kezdett hozzá:

– Sajnálom Norman, én mindent megtettem, hogy itt maradj velünk, de apa azt mondta, akkor élhetsz tovább, ha kiültetünk az erdőbe. Én bízom apában, úgyhogy nyugodj meg, minden rendben lesz.

De mi lehet az az erdő… – gondolkodott Norman. Talán itt lehet a közelben. De még sosem használták ezt a szót: erdő. Beszéltek már „ másik szobáról”, konyháról, fürdőről, garázsról, műhelyről, kertről, ahová ők mentek és ahonnan mindig hamar visszatértek. De őt még soha nem vitték sehova. Vagy talán visszaviszik a faiskolába? De akkor miért nem azt mondják?

Ahogy mindenki elkészült, Norman bekerült az autó csomagtartójába és a család közösen elindult és egy órányi utazás után megálltak egy fenyves erdő szélén…

-Apa! Vigyük beljebb, ott nagyobb biztonságban lesz és a szél sem éri olyan durván – szólt Nelli.

-Jó, jó – mosolygott a kislány apja – van itt bentebb egy kis tisztás. Ott védve is lesz, és napfényt is kap.

Besétáltak, kiválasztották a legmegfelelőbb helyet és a férfi ásott egy gödröt. Szépen behelyezték a kis fenyőt és elsimították körülötte a földet. Nelli megigazgatta a szaloncukrot, a mézeskalácsot, a lila füzérsálat és elbúcsúzott a fától.

-Viszlát Norman, még találkozunk! – mondta, majd pár perc után megfordultak és távoztak.

Norman csak annyit fogott fel, hogy minden olyan más. Mélyeket lélegzett, mert a levegő tisztasága a faiskolára emlékeztette és ez megnyugtatta. A gyökerei fáztak és szédelgett is, úgy érezte nem stabil, ezért próbált kapaszkodókat keresni a földben.

Nagy csend vette körül és szürkeség.

-Tehát ez az erdő… – nyugtázta magában. De mivel érdemeltem ki ezt a büntetést? Miért száműztek ide? És ez meddig tart? – tette fel a kérdéseket saját magának.

-Nézd Tűle Apó, de furán néz ki ez a kis fenyő. Mik lógnak rajta? És miért olyan szomorú? Miért gondolja, hogy száműzetésben van? – kérdezte Lucy fenyő egy közeli, idősebb társát.

-Ő egy karácsonyfa … volt.

Lucy összerezzent a szó hallatán.

-Az a hang néha álmomban kísért, amit akkor hallottam… mikor sokakat elvittek karácsonyfának. De hát az egyenes út a halálba!faiskola

-Vannak emberek, akik nem vágják ki a fenyőket az ünnepek előtt, hanem gyökerestől vásárolják a csemetéket. Őket ezért ültetik, faiskolákban nevelik, évről évre csinosítják, metszik, hogy tökéletes díszei legyenek a háznak az alatt a néhány hét alatt. Ez után az ünnepek végével vannak, akik a családi kertbe kerülnek és minden évben karácsonykor újra díszes ruhát kapnak, és vannak akiket valamelyik erdőbe viszik, mint őt ide.

-De akkor miért szomorú és miért olyan magányos? Miért nem hallja a mi beszélgetésünket, ahogy mi is halljuk az ő gondolatait? Hát nem érzi a kapcsolatot mindennel a gyökerein és a tűlevelein keresztül?

-Ők burokban nőnek fel, nem tisztán természetes környezetben, mint mi. Az iskolában még van némi kapcsolatuk a Fák Szellemével. De mivel szinte mindent, amire szükségük van, megkapnak az embertől: a tápanyagot, a vizet és a folyamatos szépítgetést, csinosítást, így ez a kapocs tompul. Aztán, amikor kiemelik őket a Föld Anyából, akkor… bár nem halnak meg, de kómába kerülnek.

-Kómába? – vágott közbe Lucy – Az milyen?

-Már nem hallják a szél susogásának üzenetét, nem értik a madarak csicsergését, a többi fa és növény hangját és semmit, amit mi igen. Szinte mindent elfelejtenek. Távoli, ködös emlékképek maradnak csak meg. Viszont hallják és értik az embert. Ez a kapcsolat azonban egyoldalú.

-És akkor most mi lesz vele? Erre ritkán jár ember.

-Most, hogy visszakerült az Anya Földbe, van esélye újra kapcsolódni a Szellemhez, de ehhez idő kell és az Északi Szél.

-Szóval Ő nem is tudja valójában milyen szerencsés, hogy még él?

-Nem, még nem. Neki karácsonyfának lenni jelentette az életet. Nem tudja, hogy a fenyőfák valójában az erdőben élnek. Igazából azt sem tudja, hogy ő egy örökzöld fenyő. Neki ez most a kárhozat földje, ami az emberek világához képest kopár és kietlen. De ha sikerül visszatérnie, még hosszú élete lehet és nagyon különleges évgyűrűgyűjteménnyel távozik majd.

 

Az éjszakák nagyon megviselték Normant. Az erdő minden neszére megijedt. Rókák, nyulak és más vadak jártak-keltek körülötte. Volt, amelyik megszaglászta, megjelölte, beledörzsölte hátát, vagy rajta élezte körmét. A mézeskalácsot és a szaloncukrot pedig elcsipegették a madarak. Arra gondolt, ha Nelli ezt tudná, biztos nem hagyná, hogy itt maradjon ezen a zord helyen. De nem tudja, mert elhagyta őt – jött a következő gondolat – talán már nem is emlékszik rá. Szívében mély szomorúság telepedett.

-Rossz passzban lehet a kis karácsonyfa – szólt Lucy. Mikor jön már az Északi szél? Én aggódom érte. Nézd, teljesen össze van törve.

-Ne aggódj. Minden időben érkezik. – válaszolt az öreg fenyő

tumblr_mxo0mwNIvO1sks3xdo1_400A következő napokban a tájat ellepte a hó. Folyamatosan esett, sűrű hatalmas pelyhekben. Ez volt az első alkalom, hogy Norman valaminek örült. Az egyre vastagodó hótakaró úgy melegítette, mint a szoba kandallója Nelliéknél.

Az erős hókotrásban egy cinke araszolt a fenyő felé. Körbeugrálta, nézegette, csipogott valamit és megpróbált az ágai közé férkőzni. Normannak eddig nem túl sok kellemes élménye volt a madarakkal, de észrevette, hogy a cinkének beteg a szárnya. Széttárta hát ágait, hogy menedéket adjon neki. Utolsó emlékéből, a lila füzérsálból kis fészket kanyarintott, hogy tűlevelei ne szurkálják nagyon. A kismadár beleült és pár pillanat múlva már aludt is.

Nemsokára süvítve, sípolva és csípve megérkezett az Északi Szél. Napokig csak fújt, kavargott, a táj megfagyott. De a kis cinke teljes biztonságban volt a fenyő ágai között, tobozaiból magokat csipegetett. Norman örült, hogy a kismadár láthatóan jól érzi magát nála, még ha nem is értette mit beszél. Végre nem volt egyedül. fenyő-cinke

Egyik délután mikor a szél hirtelen elállt a cinke kimerészkedett Norman csúcsára. Egészen estig ott énekelt, Norman pedig vele dudorászott. Aztán egyszer csak, minden előjel nélkül, fogta magát és elrepült. Norman csak nézett utána, amíg a magasa fák sűrűjében el nem tűnt. Gyökereit a földbe vájta, ágaival és tűleveleivel pedig az ég felé nyújtózott, hátha felbukkanna valahol kedvence. Ekkor vette észre a tiszta csillagos égboltot, ami alól az Északi Szél kisöpörte a hófelhőket. Soha azelőtt nem látott még ilyen gyönyörűt.

-Ó! Hiszen ez úgy tündököl, mint a karácsonyi fények – gondolta.

csillagos égbolt fenyőTeljesen új érzések töltötték meg. Fürdött a csillagfényben és érezte, ahogy az a gyökeréig hatol.

-Ébredj Tűle Apó! – szólt Lucy. Nézd! A kis fenyő világít a hótakaró alatt!

Tűle álmosan, hunyorogva figyelt.

-Igen, sikerült! Úgy tűnik meglátta a csillagokat.

-Juhéj! Beállhatok én is a csillagfényzuhany alá? – örvendezett Lucy.

-Persze, most már érteni fogja a jeleket, szólj a többieknek is.

A fenyőerdő fokozatosan fényárban tűnt fel. Ünnepelték Norman érkezését. Ő ámult, eddig csak néma fákat és halott tájat látott maga körül, most pedig, mintha újra karácsony lenne, mindenki díszek nélkül is fényesen ragyog. Hallotta a többiek nyüzsgését, a kérdéseiket és a biztató gondolataikat.

-A kis cinke elvitt egy darabot a lila füzérsálból – suttogták a csillagok.

-Akkor én láttam! A Kétdomb vidékén járhat – kiáltotta a környék legmagasabb fenyője.

Pillanatok alatt összefogott az erdőség, hogy megnyugtassák Normant, a kis cinke jól van, ágai között meggyógyult és újra útnak indult.

Norman megértette, hazatért. Feléledt benne az erdő és az örökzöld Lélek.csillagfenyő

 

2015 12 21 – Varga Éva – Kin49

 

Mikor van a Lelki születésnapom?

A Maja naptár három síkú rendszerében a Haab az a naptár, ami a 365 napos ciklust követi, mely a Fizikai sík, hiszen ennyi nap alatt kerüli meg a Föld a Napot.

A Tzolkin az a naptár, ami a 260 napos ciklust követi, ez a Lelki sík. Ennyi nap alatt kerüli meg a Vénusz a Napot.

Egyszerűen mondhatjuk úgy is, hogy ha Lelki síkon szeretnénk követni az eseményeket, akkor a Tzolkin szerint határozzuk meg mindennapjainkat.

Nem azt mondjuk, hogy ma 2015.12.13-a, az év 347. napja és az 50. hét 7. napja, vasárnap van, hanem azt, hogy Fehér Planetáris Varázsló év 6. Fehér Rezonáns Varázsló hónapjának Fehér Rezonáns Varázsló napja van, amely a Tzolkin naptár 254. Kin-je.  Ha a Gergely naptár hét beosztásait is szeretnénk valamivel kiváltani, akkor erre a legalkalmasabbak a 13 napos hullámvarázsok. Ezek szerint pedig a Fehér Rezonáns Varázsló nap a Sárga Csillag hullámvarázs 7. napjára esik.

Aki a Napi Energiákat, a Maja naptárat kicsit is követi tudja, hogy ezek nem csupán jól hangzó szavak, hanem mögöttük energetikai jelentések is vannak. A 13 napos hullámvarázsok minden napjának van egy dinamikája és minden napnak önállóan van egy-egy tulajdonságcsomagja.

Születési dátumunk alapján meghatározhatjuk, hogy a Tzolkin melyik Kin-jén születtünk. Ez a Kin a Gergely naptár szerint mindig más napra esik, hiszen a Tzolkin 260 naponta kezdi újra a számítást, a Gergely naptár pedig 365 naponta. 52 évente esik ugyanarra a napra a Tzolkin szerinti születési Kin-ünk és a születési dátumunk.

 

Ha Lelki születésnapunkat szeretnénk megünnepelni minden évben, akkor mi azt javasoljuk, hogy ne a Gergely naptár szerinti születésnapon tegyük azt, hanem a Tzolkin szerint.

 

Saját példával élve:

Gergely naptár szerint: 1980.06.26-án születtem, ami az év 178. napja volt és 26. hetének csütörtöke.Lelki születésnap

Tzolkin szerint: Fehér Kozmikus Varázsló év 12. Fehér Szoláris Szél hónapjában, az év Kin49-es napján (Vörös Planetáris Hold), ami a Sárga Nap hullámvarázs 10. napja volt.

 

Talán ez még így mindig idegennek tűnik, nehezen olvasható, de az látható belőle, hogy valójában a maga rendszerében nem bonyolultabb a Tzolkin. Viszont egy teljesen másfajta megközelítés a napokhoz, a világhoz, az emberhez, mint a Gergely naptár.

Míg önmagában a Gergely naptár dátuma és számai mögött semmilyen minőségi tartalom nincs, addig a Tzolkin szerinti dátumra egy személyes elemzés építhető.

Mondhatja valaki, hogy hiszen a Gergely naptár születési dátuma alapján is felírható például egy asztrológiai-, vagy numerológiai elemzés. Igen, de akkor már egy másik rendszerhez nyúltunk. A Maja naptár önmagában tartalmaz egy sajátos csomagot, amit mi Maja asztrológiának is hívunk, de valójában nem vesz át semmilyen más rendszerből információt. Amikor a Napi Energiát olvassátok csak a Maja naptár szerinti minőségekről írunk (jegyek, tónusok). Nem fűzünk hozzá bolygóállásokat, vagy például numerológiai minőség jellemzőket.

És még kicsit a példához visszatérve:

2015-ben a Kin49-es nap, azaz Lelki születésnapom 2015.05.22-én volt. Legközelebb 260 nap múlva 2016.02.06-án ünnepelhetek.

Ünnepeljünk hát egy évben akár kétszer. Egyszer fizikai szintű születésnapunkat és egyszer a lelki szintűt.

Aki szeretné kiszámolni születési Kin-jét, illetve böngészni a Maja naptárban oda-vissza az időben, az letöltheti az alábbi helyen, a most már magyarul is elérhető DreamSpell programot itt: https://idozito.com/2014/11/08/maja-horoszkop-programok/

Ha segítséget szeretnétek kérni a számításban, akkor írjátok meg születési dátumotokat, kiszámoljuk.

Aki személyes elemzést is szeretne, annak ezt a linket ajánlom:
https://idozito.com/szemelyre-szolo-maja-elemzes/

 

Varga Éva (Kin49 – Vörös Planetáris Hold)