Gyertyakundalíni

Hol volt, hol nem volt, egy lakatlan kastély toronytermében, élt egy kis szürke gyertya, aki nagyon félt a sötétben. Minden éjjel imádkozott, hogy bárcsak megszűnnének az éjszakák és a Nap folyton tündökölne az égen.gyertya

Nappal, szobája ablakából vágyakozva merengett az égre, s csodálta a felkelő tűzkorongot, ahogy hajnalban legyőzi a sötétséget, s véres csatájuk néha pirosra festi az eget. És minden este abban reménykedett, hogy az alkonyat győztese is a Nap lesz. De a Sötétség ilyenkor mindig győzött, mintha ez nem is lehetne másképp…

Az éjszakákat csak a Telihold fénye enyhítette olykor, s egy ilyen éjjel egy Holdsugár kúszott be a szobába. Útja megtört az öreg tükör lapján, és egyenesen a kis szürke gyertya felé suhant. Szórt fénye lágyan megsimogatta viaszát és suttogva így szólt:

-Én a Nap egyik fénysugara vagyok. Azért jöttem, hogy megkérjelek, világíts velünk az éjszakában.

-Hogy lehetnél te a Nap egyik fénysugara? – kételkedett a kis szürke gyertya – Hiszen te a Holdból jössz, és a Holdat mindig csak éjjel látom fent az égen!

-A Hold és a Csillagok a Nap éjszakai lámpásai. És itt a Földön ti gyertyák és mécsesek vagytok a tündöklő lámpások – válaszolt a Holdsugár.Képtalálat a következőre: „candle and the moon”

-Én tündöklő? Én csak egy egyszerű kis szürke gyertya vagyok… Mitől is tündökölnék én? És ha te, a Hold, a Csillagok a Nap szövetségesei vagytok, akkor miért ilyen sötétek az éjszakák?

-Csak egy szikra kell, amitől fellobban a benned lévő erő – súgta még fülébe a Holdsugár, majd kezdett visszahúzódni, hisz közeledett a hajnal és a Hold nemsokára lefordult az égről…

A kis szürke gyertya figyelte a napfelkeltét, de még mindig nem értette, milyen erő és hol is lehet őbenne. Kivételesen várta az éjjelt, hátha újra eljön a Holdsugár és segít neki megtalálni a választ.

De sem a következő, sem az azt követő éjszakákon nem ismétlődött meg a találkozás… Hetek, hónapok teltek el. A kis szürke gyertya továbbra is az ablakpárkányon, a falnak támaszkodva, vágyakozva figyelte a Napot és félte a Sötétséget.

A nyár beköszöntével nagy nyüzsgés indult. Úgy tűnt, valaki megvette a lakatlan kastélyt. Szolgálók jöttek, hogy kitakarítsanak.

Az egyik napon, egy nagydarab asszony jelent meg a toronyteremben, s hozzálátott is látott a munkának. Ahogy az ablakpárkányhoz ért, törlőkendőjével lesodorta a kis szürke gyertyát, bele a szemetesvödrébe. Miután végzett a portörléssel, lecammogott az alagsorba, a kis szürke gyertyát kivette a vödörből majd egy asztalfiókba hajította.

A kis szürke gyertya csak úgy nyekkent a fiók alján, majd nekikoccant valaminek.

-Áú! – szólt egy hang. Mire a kis szürke gyertya megijedt, s arrébbgurult. De ott megint nekikoccant valaminek.

-Ssszz… – jött onnan is egy hang.

-Ki az? – kérdezte félve a kis szürke gyertya, mivel a fiókban korom sötét volt, nem látott semmit.

-Gyertyák vagyunk – jött a válasz – úgy tűnik, itt gyűjtenek minket.

-De hát minek? – kérdezte a kis szürke gyertya.

-Azt mi se tudjuk, de egyre többen vagyunk és egyre kevesebb a hely…

-Ilyen sok gyertya él ebben a kastélyban? – csodálkozott a kis szürke gyertya – Én meg voltam győződve róla, hogy egyedül vagyok, mint a kanócom. Ti merre voltatok?

-Én a nagyétkező asztalán voltam – mondja az egyik – éppen pont a közepén.

-Én a táncteremben, a csilláron himbálóztam – mondta a másik. – És te honnan jöttél?

-Én a toronyterem ablakában éltem eddig – mondta a kis szürke gyertya.

-Ó! Egy ablakban, ráadásul a toronyban? Te mázlista! Mennyi mindent láthattál! – irigykedett az egyik.

-Igen… Nappal a Napot csodáltam, éjjel a Sötétséget féltem…

-Te láttad a Fényhozókat? Én még sosem láttam… – szomorkodott a nagyétkező gyertyája.

– A nagy gyertyatartóban, amiben éltem, volt egy gyertya, aki mesélt róluk. Mesélj te is!

-Igen! Mesélj! – győzködte a táncterem gyertyája is – Én a zsalukon keresztül csak szűrt fényeket láttam…

A kis szürke gyertya meglepődött, hogy a többiek még nem látták a Napot, a Holdat, a Csillagokat. Tényleg ilyen szerencsés lenne? Hiszen az ő életében a legtermészetesebb dolog volt, hogy jelen vannak.

-A hajnal és az alkonyat volt a legszínesebb… – kezdett a mesélésbe – Reggel, mikor ébredt a Nap tűzvörös, narancssárga és néha rózsaszínes színekben izzott. Ilyenkor látszott, milyen erővel rendelkezik. Volt mikor az égboltot is átszínezte és így győzte le az éjszaka sötétjét. Az alkonyat… – sóhajtott – mintha estére elveszítette volna ezt az erőt. Ugyanúgy izzott, de mindig veszített. De nappal, amíg ő az úr, úgy tündököl, hogy az egész világ fényárban úszik. És nem csak fényességet ad, hanem melegít is.

-Wow! Melegít? És a Hold, a Csillagok? – kíváncsiskodtak a többiek.

-Az éjjel nagyon sötét… A Hold és a Csillagok, alig pislákolnak valamit.

-De milyen szép lehet az is! Nekünk az éjszaka olyan korom sötét, mint most itt a fiókban.

-Szép, szép… de a sötétség! Ti nem féltek tőle? Hogy lehet az?

-Nem, miért félnék – válaszolt röviden a táncterem gyertyája.

-A gyertyatartó társam, aki látta a Fényhozókat –kezdte a másik – úgy félt, mint te… Ő azt mondta, a Napot, a Holdat és a Csillagokat látni áldás, de akinek ez megadatik, az onnantól érzi a Sötétség erejét is. Azt mesélte, hogy bennünk is megvan a Fényhozók ereje. Te erről mit tudsz?

A kis szürke gyertyának eszébe jutott találkozása a Holdfénnyel és az is, hogy megkérdőjelezte igazat mond-e.

-Hát… – kezdte – egyik éjjel, mikor Telihold volt, beszélt hozzám egy Holdsugár. Azt kérte világítsak a sötétben, mert mi gyertyák a Nap éjszakai lámpásai vagyunk, mint ők meg a Csillagok.

-Wááááóóóó! Aztaaa! Olyanok vagyunk, mint a Csillagok? – hüledeztek a többiek – És? És?

-Nem értettem miről beszél – zárta rövidre a kis szürke gyertya – utána visszahúzódott a Holdba, mert jött a hajnal. Azt mondta, hogy kell egy szikra, hogy fellobbanjon az erő.

-Állítólag a kanócunk képes égni, mint a tűz és világítani, mint a Nap. Ezt mondta még gyertya társam. Szerinte akkor élünk majd igazán, ha ezt megtapasztaljuk, most még csak alszunk… Ezekkel a szavakkal mondta! De én ebből egy szót sem értek!

-Sajnos én se… – szomorkodott a kis szürke gyertya – A te társad sokkal többet tudott nálam. Kár, hogy őt nem ide dobták.

Ahogy ezt kimondta, valaki kihúzta a fiókot és kivett pár gyertyát, köztük a kis szürkét is. Őt az alagsor egyik szobájába vitték, és letették egy asztalra.

Nem szerette az alagsort, sehol egy ablak. Nem tudta nappal van, vagy éjszaka, az időt nem érzékelte.

Napokig egyedül volt a szobában, senki nem nyitott rá. Úgy érezte, mintha a Sötétség egyre csak nőne, és végül teljesen bekebelezi. Nem találta saját körvonalait.

„Itt a Földön ti gyertyák és mécsesek vagytok az éjszakai lámpások.”– idézte fel a Holdsugár szavait. De hogyan? Honnan jön a szikra? Nem talált választ…

Képtalálat a következőre: „candle and the moon”Nagy önsajnálatában, hirtelen eszébe jutottak a többiek, akik mindig ilyen sötétben éltek. Rájött, hogy az ő emlékeiben ott van a Nap, a Hold és a Csillagok fénye. Felidézte a színeket, a Nap melegét, a Holdsugár simítását. Hirtelen megértette, hogy a nagy sötétségben milyen áldás a Hold sejtelmes fénye és a Csillagok távoli csillámlása.

Erre kinyílt az ajtó. Belépett a nagydarab takarító asszony, kezében egy égő gyertyával…

A kis szürke gyertya nem hitt a szemének. Ilyen szépet még soha életében nem látott. A másik gyertya sugárzott és tündökölt, körülötte a Sötétség megszűnt. Sőt visszahúzódott a szobák sarkába.

Ahogy közeledett felé, érezte benne a Nap melegét.

A nő mellé tette az égő gyertyát, majd elhagyta a szobát.

A kis szürke gyertya nem tudta levenni tekintetét az égő gyertyáról. Teljesen ellágyult látványától.

-Olyan szép vagy! – szólt félénken.

Az égő gyertya lángja meglebbent és a kis szürke gyertya felé fordult.

-Te is az leszel! Ha én leégtem, a te feladatod lesz tovább világítani.

-Ha te leégtél? – ijedt meg a kis szürke gyertya – Az meg mit jelent?

-Majd ha átveszed tőlem a fényt, minden világos lesz, mint a Nap.

-Én veled együtt szeretnék égni! – jelentette ki határozottan.

Ekkor újra kinyílt az ajtó, amin belépett egy kislány anyukájával. Ruhájuk egyszerű volt, valószínű ők is a kastély takarítása miatt voltak itt.

-Látod, ezek a gyertyák kitartanak egész éjjel. Őrzik majd az álmodat. – szólt az anyuka – nekem még dolgoznom kell.

Az égő gyertya kislány felé biccentett:

-A fényünk egész éjjel kell, ezért nem éghetünk együtt.

A kis szürke gyertya tudta, hogy mitől fél a kislány. Mióta mellette volt égő gyertyatársa teljesen megfeledkezett a Sötétségről. Megértette feladatát.

-Mikor látod, hogy csak pislákolok, hajolj közel – súgta az égő gyertya – átadom a fényt.

A kis szürke gyertya egész éjjel gyönyörködött tündöklő társában. Még akkor is szépnek és erősnek látta, amikor már egyre kisebb lett és elveszítette kecses, egyenes tartását. Mikor majdnem csonkig égett fölé hajolt és megkérdezte:

-És hogyan adod át a fényt?

Az égő gyertya megcsókolta a kis szürke gyertyát, akiben fellobbant a tűzKéptalálat a következőre: „two candles”. Az felegyenesedett és érezte magában a Nap erejét. Kitágult a tér. Ameddig fényével elért, addig mindent érzett. Az egész szobát bejárta így. Hallotta a kislány szívverését, átélte légzésének nyugodt ritmusát. Már nem félt a sötétségtől és nem volt benne kétség, hogy fénye legyőzhetetlen.

Képtalálat a következőre: „candle light out”Több órát őrizte így a kislány álmát, és kettejük ereje gyertyatársával kitartott reggelig. Hajnalban visszatért a kislány anyja, résnyire nyitva hagyta a szoba ajtaját, ahol a hajnal fénye beszűrődött, és elfújta a gyertyát. A kis szürke gyertya elszálló füstjében kikúszott a szobából és bejárta az egész alagsort, amíg csak illata elszállt.

Mikor a kislány felébredt, anyjához fordult:

-Még sose aludtam ilyen jót édesanyám. Azt álmodtam a gyertya fénye átölelt és ringatott. Enyém lehet ez a kis szürke gyertya? Majd akkor gyújtsuk meg legközelebb, amikor olyan hosszúak és sötétek az éjszakák. Ő meg tud védeni.

Így került a kis szürke gyertya a kislány polcára. Ott várta, hogy újra felgyúlhasson, és már nem félte a Sötétséget.Képtalálat a következőre: „christmas candle”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.