Kategória: Fejlődés és Tudatosság

20 éves kortól 40 éves korig az iskola a világ.

Ez a fejlődési ciklus a „világi életet” hozza el. A világ az iskola, ahova be kell lépnie és ahol megméretik az ember.

Csak a fejlett lélek képes ezen munkás évek során megőrizni a fiatal kor madár-emberét. Megtartani azokat az értékeket, melyeket megszerzett, és az első húsz év tudása szerint élni a mindennapokban.

A legfontosabb lecke az, hogy cselekedni kell, megnyilvánulni a világban. Ennek elmaradása a lelkében konfliktust, fizikai szinten pedig feszültséget és betegséget okoz. Meg kell tanulnia az aktív teremtő erőt energiaforrásként használni, amelyet megcsapol és akarattal irányít a tudatos ember.

20-30 éves kor között
Csak a szeretet vezetheti át ezen időszak nehézségein. Mert nem könnyű a kinti világban megmutatkozni, helytállni és teremteni (munkát, otthont, anyagi javakat).

Ez a férfi kor időszaka (nem számít, hogy nő vagy férfi az illető) aktív, cselekvő és teremtő

Keresnie kell a szerelmet, találnia kell egy társat az életéhez, akit tanít, és akitől tanul, aki barát, társ és szintén a lélek tudományának tanulója; valakit, aki ismeri a repülés örömét, aki mellett a lélek szárnyai bár most pihennek, mégis tiszták maradnak a bujaság mocskától, az érzékiség iszapjától. Akivel együtt haladhat az ember, tele szeretettel, egyesült erővel és egymást vezetve a földi élet sötété útvesztőiben, kezükben a kulccsal, amit a Tanáruktól kaptak.

Az ilyen kapcsolat azonban NEM a szerelmen alapul. Mert a szerelem vak, elsötétíti az elmét és becsapja az embert. A szerelem az érzelemtest aktivitása, és a józan ész ekkor hiába próbál jelezni, nem jut szóhoz. És a spirituális fejlődésen keresztülment ember a szerelem „luxusát” NEM engedheti meg magának! Sokkal fontosabb a lélek szempontjából a tudatos fejlődés, mint a szerelem. Persze ez nem jelenti azt, hogy akit társának választ, afelé ne érezne pozitív érzelmeket. Inkább azt jelenti, hogy NEM a szerelem határoz, hanem az ész.

S ha talál egy társat az élethez, aki hasonlóan gondolkodik, aki képes feljebb emelni őt a gondolataival, aki tud barát lenni az élet nehézségei közepette és ismeri a lélek tudományát is, az az embert nem is lehet nem szeretni! És ebben a kapcsolatban biztosan nem „koszolódnak” be a lélek szárnyai.

Tehát 20 éves korban a Tanár visszavonul, mert már nincs rá szükség; mindenki megtalálta a párját, és egymásban megtalálták új tanárukat.

A házasság igazi célja:
* egymást tanítani,
* a lélek tökéletesítése és megszépítése,
* és nem a gyerekek (mint testek) létrehozása, az csak a kapcsolattal járó dolog. Ekkor az ember már tudja, hogy feladata lelkeknek testet adni, de azt is tudja, hogy ez felelősség és a gyermek nem az övé. Bizalmat kap a Mindenségtől, hogy támogassa az új lelket saját fejlődése útján.

Az ember nagyon téved, ha a testiségre helyezi a hangsúlyt és figyelmen kívül hagyja az Igazi Célt, a lélek fejlődését.

…….

Steinmüller Csilla
spirituális tanító
2014. 06. 17.
spiritualislelekgyogyasz.wordpress.com

10-20 éves korig
Tehát ebben az időszakban elkezdődik a bölcsesség keresése egy bölcs tanár irányítása alatt.
Mert bölcsességet egyedül ma itt nyugaton nem lehet találni. Nagyon messze vagyunk tőle. De vajon vannak bölcs tanáraink akik ismerik és élik a Szellemi Törvényeket? (Mik is ezek a Szellemi Törvények? A legfontosabb, hogy mindannyian Egyek vagyunk! Csak személyiségszinten vannak különálló ének, lélek szinten megérjük, hogy Egyek vagyunk, és ez a tudás áthatja gondoskodásunkat, cselekedetünket, egész lényünket és életünket.)

10-20 éves korig tart az az emberben a madár korszaka. Meg kell tanulnia kinyújtani szárnyait és elindulni a tiszta gondolatok határtalan magasságaiba. Merészen, bátran, ítéletek nélkül próbálgatni kell szárnyainkat, hogyha itt lesz az idő a szellemi magasságokba tudjunk emelkedni.

Ezen időszak alatt nem lehet jelen az alkotásvágy és a szenvedély.
Gondoljunk csak bele abba, hogy ma már bizony a 14 évesek is aktív szexuális életet élnek (szenvedély). Ez nagyon erőteljesen működteti az alsó érzelmi energiákat, s nem engedi, hogy azok a magasabb gondolati dimenziókba feljussanak. Magyarul, fiataljaink gondolatát kitölti a szexuális vágy, a párkapcsolat, a bulik fontossága, és a kábulást okozó italok fogyasztása. S ezen út mentén bizony nem lehet egészséges tudatot és lelkeket nevelni.

A fiatalnak meg kellene tanulnia a Teremtés alapelveit, de ezen időszakban még nem tapasztalhatja meg a tényét. (Vagyis nincs ideje a gyermeknemzésnek és a szülésnek sem!)

Az alkotóerő, amely el van tárolva és nincs felhasználva, az elmének és a testnek intenzív férfiasságot ad: erős lesz, de tiszta.

Ez a legalkalmasabb idő a repüléshez, az idő, amikor a lélek használja a szárnyait.

A testet képezni kell, hogy villámgyorsan engedelmeskedjen az akaratnak. Madárszerűvé kell válnia. A fák között edzeni kell a kéz, a szem és az agy készségeit, a gyorsaságot és a pontosságot; a lengés távolságának, magasságának, mozgásának, irányának precíz megítélését. A testnek is ehhez kell alkalmazkodni: hajlékony, aktív és könnyű, erős a bőséges energia által. Nincs jobb játszótér, nincs kellemesebb tornaterem az egész világon, mint egy hatalmas magas és öreg bükk-, tölgy-, fenyő-fákból álló erdő. Ezekben az években a madár szimbólumát kell elméjében tartani, amelyikkel törekedni kell versenyre kelni.

Ugyanakkor a belső repülés készségét is ki kell fejleszteni → eljutni a ténytől azelvig, az elvtől a bölcsességig. Meglátni a forma mögött a lényeget, megkülönböztetni az átmenetit, a külsőséget a valótlant és az örökkévalót. Szomjazni kell az Igazságra.
Ismernie kell tudathordozóit (fizikai, érzelmi, mentális és kauzális testek), és megkülönböztetni önmagát tőlük és uralni azokat. (Erre nagyon jó és figyelmedbe ajánlom Assagioli “Ki vagyok én?” meditációját. itt letöltheted >>)

S ha sikerül nem azonosítani magát a halandó személyiséggel (a fizikai, érzelmi és mentális lényünkkel) beléphet a forma nélküli, halhatatlan világba. S ekkor lefektette a templom alapjait, amelyet a későbbi években teljesen befejez. (Majd 40 éves kor után.)

Megszerezte a képességeket, melyeket halála előtt még tökéletesíthet. Ismeri létezése célját, és a bölcsesség magjait elültette szívében.

Húsz éves korában becsukja szárnyait és a létezés egy számára új területére koncentrál. Azonban az elültetett magvak szép lassan kicsíráznak és növekednek. Élete gyümölcse nagymértékben azon a bölcsességen múlik, amire az első húsz év alatt rávezették, tanították és képezték. Ehhez a nagy és nemes feladathoz szükséges a Tanár.

20 éves kortól …….

Steinmüller Csilla
spirituális tanító
2014. 06. 10.
spiritualislelekgyogyasz.wordpress.com

Az első 10 év nevelési elvei
Alapelv a tanítás során az, hogy minden tudás elérhető a gyermek számára, amint képes azt felfogni. A felnőtt feladata, hogy álljon a gyermek mellett és ha kérdez akkor ő további kérdésekkel sarkallja a saját kérdésének kibontására.
Nem kell megválaszolni a kérdéseket, hiszen azok a felnőtt tudatában már mélyen gyökeret vert válaszok. (Ráadásul a mai felnőttek nem is bölcsek az Egyetemes Igazság terén.) S a gyermek a további kérdésekkel közelebb kerülhet az Egyetemes Igazság válaszaihoz.

A tanulás célja: nem csupán a tudás megszerzése! A valódi cél a képességek fejlesztése és a bölcsesség elsajátítása!
Az oktatást – a gyermek korának megfelelő – meditációnak kell kísérnie.

Nem lehet a tudást megszerezni a szükséges mentális csatornák kinyitása nélkül, ez pedig csak meditációval lehetséges. Tények helyett elveket kell tanulmányozni. (A tények özöne eltompítja az agyat és az elmét, s ma bizony CSAK tényeket adunk át.) Egyetlen elv tökéletes megértése többet ér, mint ezer tény.

A tények az elmét az elkülönültség illúziójához láncolják, az elvek felemelik az egység felismeréséhez.

Azt a kevés, de szükséges tényt – amit a diáknak tudnia kell – sem kötelező bemagolni: meditálni kell rajta, amíg az alapvető elv felfedi magát. A tanár vele együtt meditál ügyelve arra, hogy ne befolyásolja a felügyeletére bízott tanuló elméjét, érzéseit vagy agyát. Feladata, hogy olyan „teret” hozzon létre, mely segíti a tanulót abban, hogy elérje a felső mentál vagy az intuíciós szintet. Tehát a gyermek lépjen túl a hagyományos racionális elmén és a fogalmi vagy perspektíva-gondolkodáson, és belépjen a rendszergondolkodás nagyszerű és tág világába. (Ez a felnőttek feladata is a jelenleg ciklusban, a Vízöntő-korban.)

A legnagyobb akadálya a rendszergondolkodásnak, hogy a jelenlegi perspektíva-gondolkodás olyan elméletek gyárt, melyek nem felelnek meg a valóságnak, nem az Élettörvényekre épülnek. A létezés 99 százalékáról a racionális elmének fogalma sincs. (S azt gondoljuk, hogy mindentudók vagyunk. Ó emberek, mekkora tévedésben élünk!)

Ha osztályban tanulnak, akkor az:
* kis létszámú,
* hasonló temperamentumú (vagyis azonos Sugár minőségű),
* közös érdeklődésű és
* személyes kötődésű gyerekekből álljon.

A tantervnek csak egy irányban kell nyomást gyakorolni a diákra: a gondolatok rendkívüli és lelkiismeretes pontosságára kell oktatni, melyből, természetesen következik az érzések és a cselekedetek pontossága.
Helyes gondolatok + Pontos cselekvés = Út a Bölcsességhez

10-20 éves korig
Elkezdődik a bölcsesség keresése egy bölcs tanár irányítása alatt.

………………….

Steinmüller Csilla
2014. 06. 02.
spiritualislelekgyogyasz.wordpress.com

Még mindig a születéstől 10 éves korig tartó fejlődési ciklust vizsgáljuk.
Ebben az időszakban a gyermeknek a természet az iskolája, és a megtanulandó leckéi: megfigyelniés kifejezni önmagát. Nem kell memorizálni és katalogizálni! Nem kell megkérni, hogy ismételjen! Ezek tompítják az agyat és korlátozzák a megfigyelés erejét, a felfogóképesség kapacitását és az új tapasztalatok összegzését. Egyetlen „árokba” kényszeríti azt az energiát, aminek szabadon kell áramolnia minden csatornán, amit a gondolatok, érzések és tettek biztosítanak.

Az első tíz év szabály: engedni az életerő szabad és béklyó nélküli áramlását, és a külső befolyást csak a sérülésektől való megóvásra szabad használni.

Ruházat: könnyű és laza legyen, hogy megengedjük az éltető életerőnek, hogy részt vállaljon a meleg létrehozásában.
A ruházat ne akadályozza a végtagok szabad mozgását. A fejet, a kezet és a lábakat fedetlenül kell hagyni, a nyaknak és a toroknak csupasznak kell lennie, ezek a test létfontosságú pontjai a korai években. A gyermeknek – amennyire lehetséges – az ajtón kívül kell élnie, a szabadban, a természetben. (Hol is tartunk ebben?)

A fák igen jótékonyan hatnak a növekvő emberkére. Meg kell tanulniuk szeretni a fákat, és barátaikként köszönteni őket.
A fák lehetnek a tanárai, megtanulhatja mindazt, amit tudnia kell:
* a születésről,
* a halálról,
* az erőről,
* az egyenességről,
* a menedéket nyújtó szívességről,
* a nyugalomról,
* az erő alatti meghajlásról,
* a madarakról és a rovarokról, akik osztoznak vele a fák szolgálataiban.

Az ágakra akasztott függőágyban kell aludni, levegővel és életerővel szabadon átjárva.
A törzsük körül kell játszani, az ágaknak és a leveleinek meg kell védeniük a gyermeket az esőtől. Az emberi őrzői („őrangyalai”) és láthatatlan barátai mellett a fák a legértékesebb társai. Elejétől fogva a gyermeknek élő, lélegző, tudatos lényként kell kezelnie a fákat, barátként, akik őt jól
ismerik és lengő ágakkal és susogó levelekkel beszélnek hozzá. Plusz a napsütés szükségességének is meg kell születni az elméjében.

Tehát az első 10 évben a gyermek számára a legfontosabb társak: a fák, az állatok és a hasonló korú társak.

Nem szabad határt szabni a képzelet játékának. Tanítás csak egyfajta lehet: arra kell megtanítani, hogy megfigyeljen. Hagyjuk a tudást magától leülepedni, nem kell beletömni az elméjébe; bízzunk a gyermeki megérzésben és a magasabb Én irányításában, hogy a legtöbbet hozza ki a megfigyeltekből.

A SZEMÉLYTELENSÉG megtanulása nagyon fontos! Meg kell látnia, hogy az állatok, a fák, a madarak és Ő, ugyanannak a rendszernek a részei, egyik sem fontosabb a másiknál. És persze egyik gyerek vagy ember sem fontosabb vagy értékesebb a másiknál! A jellem legnagyobb ajándéka, ami felszínre kerülhet az élet első tíz évében a személytelenség: ha ezt meg tudja őrizni későbbi éveiben, sok bánattól fogja megóvni őt.

A gyermek iránti szeretetnek bölcs és szerető gondoskodásban kell megnyilvánulni. Semmilyen alkalomból nem kaphat különleges kiváltságot, még akkor sem, ha beteg. Jelenleg piedesztálra állítjuk a gyermeket! Ez pedig nem helyes az egészséges felnövekvés szempontjából. Ő is és mi is értékesek vagyunk, különlegesek a magunk módján. Ez természetes, de ettől nem leszünk többek!

Az egyetlen szabály, melyet alkalmazni kell: a közösség, a természet egészének jóléte iránti elkötelezettség, az emberek mellet odafigyelni az állatokra, a madarakra és a fákra is. Ha az első tíz év úgy telik el, hogy növekszik,megfigyel és személytelenné válik, akkor készen áll a tanulásra.

……

Steinmüller Csilla
2014. május 30.
spiritualislelekgyogyasz.wordpress.com