Kategória: Írások * Gondolatok

Befejező részéhez érkezett az elmúlás energetikája cikksorozat. Az előző részek a bevezető, életvonal, életvonal kicsit másképp alcímek alatt olvashatóak.

Ezek alapján most már láthatjuk, hogy a címben szereplő „elmúlás” szó, a témát illetően kezdi értelmét veszíteni. Az életvonal nem a születésnél kezdődik és nem a halálnál végződik, valójában nem is véges.

Nézzük meg kicsit részletesebben mégis azt a folyamatot, ami olyan meghatározó, és biztos pont minden ember életében!

Mi történik, amikor „meghalunk”?

Valójában nagyon érdekes, hogy a fizikai test működése alatt, az azt felépítő atomok, molekulák egy bizonyos erő hatására „be vannak zárva”, és amikor ez az erő megszűnik, akkor ezek a végtelenül kicsiny életek szétszóródnak, nem függnek már egymástól, felszabadulnak. Ami a fizikai test bomlását indítja el, az valójában az atomoknak, molekuláknak a feléledés.

Igaz az a mondás, hogy minden nap, mikor elalszunk, kicsit meghalunk. Ugyanabban a dimenzióban „utazunk” álmunkban is. A különbség, hogy a halál pillanatában az éteri test is kiválik a fizikai testből. Az életenergia, mely elhagyja a testet az éteri testben szemléli az elmúlt élet eseményeit. Ez a szemlélődés sokoldalú, egy magasabb nézőpontból enged rálátni az élet értelmére, segít megérteni azt. Az élet vezető gondolata fogja meghatározni azt, hogy milyen területen zajlik a halál utáni élet. Ez egyfajta belső látás. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a hozzátartozók csendes imádkozással magasztos érzelmeket és gondolatokat tápláljanak. A hangos sírás és felszakadó érzelmek zavarják ezt a belső megfigyelést.

Ezt követi az asztrális testbe való felszabadulás. Sok függ attól, hogy élete során az ember milyen minőségű részecskékből építette fel asztrális testét.

Ezt hívjuk tisztítótűznek, vagy Purgatóriumnak. A megélések teljes mértékben rajtunk múlnak. Az asztrális világ alsó részei nagyon nehezek, a negatív érzelmek kapcsolódnak ide, de aki tisztítja asztrális testét és törekszik magasztos érzelmekben élni, az ezeken a nehéz szakaszokon észrevétlenül áthalad. Mindenki a számára megérdemelt szintre kerül az asztrális világban, mindaddig, amíg azok az érzelmek, szenvedélyek, vágyak ki nem hunynak, azaz amíg a személy le nem szokik azokról.

Mikor az elhunyt ebben az asztrális világban van (asztrális formában) nagyon fogékony a szerettei érzelmi megnyilvánulására. Ezért ne gondoljunk sajnálattal, szomorúsággal, bűntudattal, fájdalommal, haraggal a halottainkra. Hiszen ezek az érzések akadályozzák őt a Lelkéhez való visszakapcsolódásban.

A következő lépcsőfok a mentális testbe való feloldódás. Ez az úgynevezett mennyei élet.

Halandó személyiségünk része fizikai -, asztrális-, és (alsó) mentális testünk. A halál utáni folyamat nem más, mint az életünk során a személyiségünkkel (tehát fizikai testünkkel, érzéseinkkel és gondolatainkkal) szerzett tapasztalatok „feldolgozása”. De csak a személyiség „feletti” tudat tartalma marad meg. Az alacsony érzelmek (gyarlóság, düh, harag, féltékenység, félelmek stb), és az ezekkel átitatott gondolatok azért vannak az életben, hogy azok fölé emelkedjünk, hogy megtapasztaljuk a magasztosabb párjukat. Ha ez megtörténik, akkor ez a tapasztalat a Lelket fejleszti (ez fel tud jutni a Lélekhez).

Mi van ha nem történik meg? Vagy mi van, ha csak nagyon kis mértékben? Akkor a Lélek nem fejlődik, vagy csak lassan. Az alacsony szintű érzelmek és gondolatok NEM fejlesztik a Lelket.

Téves az a gondolat, hogy aki sokat szenved életében az tapasztaltabb. Ez attól függ, hogyan éli meg azokat az élethelyzeteket. Ha keserűen, haraggal, önsajnálattal, akkor a szenvedésnek nem volt sok értelme a Lélek szempontjából. Viszont minden „pozitív” érzelem (jóindulat, odaadás, hála stb.) és gondolat egy-egy ablak a mennyek világában, amelyeken ki tud tekinteni.

Az élők feladata segíteni halottukat ezen az úton. És mivel ezekben a világokban életünkben is közreműködünk, benne is élünk, így rendelkezünk eszközökkel. Ezek nem mások, mint a magasztos érzelmek és gondolatok, valamint a folyamat működésének ismerete.

A Tibeti Halottaskönyv szerint 49 nap (földi mértékben) ennek a természetes folyamata. Ha ez idő alatt gyújtunk egy-egy gyertyát az elhunytért és imádkozunk érte, azzal segítjük az útján. A halotti mise, a lélekharang mind olyan rituálé, amely jó eszköze tud lenni ennek a folyamatnak.

Saját magunkért pedig még tegyünk életünkben, mert mint látjuk a felelősség a kezünkben van.

Varga Éva – Kin49

A cikkhez tartozó gyakorlat: utóirat

Miután mindenki megrajzolta az általa elképzelt életvonalat az előzőekben adott instrukciók alapján, lássuk azt kicsit másképp:

Az életvonal kiindulási pontja a magasabb mentális szinten, a kauzál testben található Én (testi lélek). Ugyanez lesz a visszatérés pontja is.

Megállapíthatjuk, hogy az életvonal rajza ellipszis formájú, melynek kezdő-, és végső pontja is ugyanaz.

A lélekből egy élettervvel elindul az életáramlat, a mentális és asztrális világban összegyűjti a szükséges gondolati és érzelmi mintákat (a korábbi életek tapasztalataiból itt tárolt csomagokból), majd megkeresi a fizikai síkban élő leendő szüleit, akik fizikai (genetikai) anyagukkal (és persze gondolati és érzelmi szubsztanciájukkal is) a legjobbat tudják adni a fizikai testhez, és a fizikai síkban való fejlődéshez.

Ez után történhet meg a fogantatás. Majd körülbelül 9 hónappal később megszületik a fizikai világra a gyermek.

Látható, hogy a fizikai síkon töltött élet, az egésznek csak egy töredéke. A mai értelemben vett születés és halál ezen az ellipszisen egy-egy metszéspontként jelölhető, amely a folyamat része, egy állomása, de semmiképpen nem az eleje, és a vége.

Meghatároztuk az életvonalunk kiindulási pontját, érkezési pontját. Nézzük hol található középpontja?

Ez nem a születés és nem is a halál metszéspontja, hanem a fizikai élet középső pontja. Ahol az Éntől legtávolabb van a személyiség, maximálisan a külvilágban él. Ez egy fordulópont, amely után elindul az önmagába való visszatérés hosszú folyamata. Érdeklődésének középpontja áttolódik a magasabb rendű érzelmi és gondolati szintekre. Térbeli tartózkodás helye lehet, hogy ugyanaz marad, de fogalmazhatunk úgy, hogy a dolgokhoz való hozzáállása változik. És ha az ember nem indul el ezen az önismeretnek is nevezhető úton, akkor jön az életközép válság időszaka, ami általában 40-45 éves kor között (manapság sokaknál hamarabb) jelentkezik, mint egy figyelmeztető.

A középpont utáni időszak, még a fizikai testben ugyan, de már egy felemelkedési időszak, asztrális és mentális szinten (egyetemes érzések, gondolatok).

Az ábrát pedig képzeljük el térben, mint egy gömb, melyben spirálisan fejlődő a haladás. Természetesen a haladásnak sebessége is van, melynek mértéke az egyéntől függ.

A következőkben pedig látni fogjuk, hogy a halál utáni időszakot mennyire meghatározzák a fizikai szinten rendszeresen gyakorlott érzelmek és gondolatok.

Varga Éva – Kin49

Itt van az ősz, a befelé fordulás ideje. A halállal, elmúlással ebben az időben többet foglalkozunk.

Gondolkozzunk el egy kicsit energetikai szempontból erről a folyamatról. A földi élet viszonylatából beszélhetünk elmúlásról, ha magasabb dimenziókból tekintünk rá, láthatjuk, hogy ez valójában egy átalakulás folyamata. A különböző dimenziók anyaga oldódik fel és válik egy magasabb dimenzió másfajta anyagává.

Milyen dimenziókról is van itt szó.

Ahogy fent úgy lent, tartja a bölcs mondás. Az ember felépítése analóg a világ felépítésével. A fizikai testünkbe születéstől, annak halálig tartó időszak a tudomány és a köztudat szerint az élet. Ahogy ezt mindjárt „látni” fogjuk valójában ez a fizikai formában töltött életünknek is csak egy része (3D).

Mindenkinek vannak érzelmei. Azt hisszük, hogy „mi”, mármint a fizikai testünk sugározza ki azokat. Ez a szemlélet azonban hibás. Éppen fordítva működik. Érzelmi testünk, mely fizikai testünket átitatja, és azon valamivel túlnyúlik, hat fizikai testünkre. Ez az asztrális világ színteréhez kapcsolható (4D).

A következő dimenzió a mentális világ (5D), melynek alsó részéhez tartozik gondolattestünk, amely rengeteg gondolatformát hordoz.

Valójában itt ér véget halandó személyiségünk. Egy életi testnek is hívják sok helyen, ez azért félrevezető kifejezés, mert láthatjuk a fizikai testen túl, hozzá tartozik érzelmi és konkrét gondolati testünk is.

Tehát személyiségünkhöz a Fizikai – Érzelmi – és Konkrét gondolkodó testeink tartoznak.

Máris két világgal vagyunk gazdagabbak fizikai testünk világánál, és itt még nincs vége. Gondolati testünk következő szintje, kauzál testünk, amely az elvont gondolatok világához, az 5. dimenzió felső síkjához tartozik. Ezt a szintet szavakban leírni már nagyon nehéz, hiszen a beszédünk, szavaink, a személyiségünk átadására szolgáló eszközök.

Ha mégis próbálunk ide megfelelő szavakat találni, akkor az elvont gondolatok, elvek, ideák használhatóak. Ez az a tudathordozó eszközünk, amelyet jelenleg aktív érzékszerveinkkel nem érünk el. Az ember halhatatlan része itt kezdődik. Itt már nincs múlt, jelen, jövő. Ez a „testi” lélek lakhelye.

Kauzál testünk és benne a lélek, kapu a magasabb, szellemi síkjainkhoz.

Jelenlegi feladatunk ennek a testünknek az aktiválása, amelyhez azonban elengedhetetlen a gondolati, érzelmi, fizikai testünk – azaz a személyiségünk – koordinálása, tisztítása.

Hogyan is kapcsolódik mindez a halál témájához? Úgy, hogy annak folyamata is ezeken a dimenziókon keresztül történik, a bennük működő testeink „feloldódásával”.

A következőkben röviden ezekről a folyamatokról lesz szó, illetve arról hogyan, és mivel segíthetünk legjobban hozzátartozóként, ismerősként eltávozó szeretteinknek, és hogyan készülhetünk tudatosan erre a folyamatra mi magunk is.

Varga Éva – Kin49

a cikk további részei: életvonal, életvonal kicsit, az út, utóirat