A Kék Kristályos Éjszaka ma egyfajta elmélyülős időszakot tartogat számunkra, amikor is befelé fordulunk válaszokért, hogy ráleljük az elmúlt napok tanulságára, értelmére. AZ Éjszaka az álmokon keresztül üzen nekünk, így ha tehetjük, tudatosan térjünk vissza az álmunkba még pár percre és jegyezzük fel bármit, amire csak emlékszünk.

Az álmok a Tudatalattinkból merítkeznek és igazán árulkodók, ha jobban megfigyeljük őket. Ki ne álmodott volna zuhanásról, üldözésről, vagy épp arról, hogy tömeg előtt „szégyenül meg”, mint a Király új ruhája című mesében. Természetesen van ezeknél sokkal jobb és pozitívabb kimenetelű „ábránd” is, de a lényegen nem változtat. Ezek mind-mind elárulják rejtett félelmeinket, vágyainkat, melyekről akár nem is tudtunk – vagy épp nem emlékeztünk- mégis meghatározzák mindennapjainkat. Ma itt a remek lehetőség, hogy szembenézzünk felmerülő kételyeinkkel, belső félelmeinkkel. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez is csak az egyik aspektusunk, mely nem ártó szándékkal jelenik meg előttünk, hanem fontos üzenetet hordoz! Azáltal, hogy felelősséget vállalva, szembe nézünk velük, a Fénybe emelhetjük árnyékrészeinket. Csendesedjünk el, és figyeljünk befelé. Figyeljünk tanítására, mely nagy szolgálatot tehet nekünk a következő napokban. Csakis így nyerhet értelmet az elmúlt 12 nap. Az Éjszaka „sötétségében” megbúvó bőség ez Ember hullámvarázs utolsó ajándéka. Ismerjük fel a veszteségek mögött megbúvó nyereségeket és ezeket raktározzuk el, építsük be mindennapjainkba, hogy könnyebb legyen a tovább lépés.

Mantra:
Szentelek, hogy álmodjak,
Egyetemessé téve az intuíciót.
Lepecsételem a bőség bevitelét,
Az együttműködés kristályos tónusával.
Engem a vízió ereje vezet utamon.

12. Tónus:
Fedezd fel, oszd meg és fejezd ki a tudást, a bölcsességet nyitottan és szeretettel.

Mudra:
Csukott szemmel a kezek deréktájban összeérnek, tenyérrel felfelé, előrehajlás; ezután felemelkedés, az alkart keresztezve a mellkason. 

Meditáció:
“Én vagyok a sötétség Fénye és a Nyugalom tánca.”

Megerősítés:
“Mélyen belülre zarándokolok, önmagam szentélyébe, hogy összegyűjtsem az ott reám váró ajándékokat.”