Utazás…

Felszálltam a vonatra!

Az Én vonatom… nem tudom, még merre megy, milyen úton, melyik elágazásnál merre kanyarodik, a sín se mindig egyenes van, hogy kanyargós van, hogy pirosat kap egy kis időre, vagy lassítani kell.
De azt tudom, hogy mi a cél, és azt hogy rajta vagyok, mert ez az én vonatom.

Néha kicsit zötyögős vagy zajos, de aztán gyönyörű a táj, és a cél az a lényeg az út tanulásra van!

Azt gondolom, mindannyian egy vonaton ülünk. De nem mindegy hogy ezt az utat tudatosan tesszük e meg! Élvezzük az utat bármilyen is, mert ez a mi utunk! És leszállhatunk a vonatról, hogy átszálljunk egy másikra, mert az kecsegtetőbb szebb tájak felé visz, de ne higgyük, hogy arra felé nincsenek kanyarok, vagy rázós szakaszok, hisz azért jöttünk, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és ezeken a szakaszokon lehet igazán fejlődni!

Ahogy haladunk, egyre messzebb az úton, észre vesszük, hogy egyre szebb a táj, kevesebb a rázós szakasz vagy már egyszerűen csak mi lettünk mások…

Jó Utazást…

Strupka Krisztina
2014. 09. 06.