Most, hogy elcsendesedett a Vihar, bevonzva témáit, elérkezett a Nap, hogy feltételek nélküli szeretetével magához ölelje a felmerült kihívásokat és nehézségeket. Ahelyett, hogy ma azon keseregnénk, hogy milyen nehéz a sorsunk/feladatunk, amit a Vihar ránk mért, vegyük észre azt, hogy ezzel a felforgató erővel mennyi terhet levett máris a vállunkról!
A Vihar ajándékát akkor tudjuk csak felismerni, ha hiszünk a Mindenség támogató erejében, hisz már régóta tudjuk, akármi is történik, az mind a Mi fejlődésünket szolgálja. A Nap ma a feltétel nélküliséget tanítja, azt, hogy tekintsünk önmagunkra és környezetünkre ítélkezés nélkül. Elfogadással, szeretettel, és bizalommal forduljunk e nap felé, mert ahhoz, hogy a hullámvarázst a javunkra fordíthassuk, bizony meg kell ismerni azt is, hogy milyen mindezek hiánya. Minél inkább küzdünk valami ellen, az annál több energiát emészt fel belőlünk, hiszen figyelmünket, erőnket az köti le, hogy harcoljunk/ragaszkodjunk/visszaszorítsuk/elnyomjuk ezen érzéseket/mintákat/gondolatokat. Ahogy a Nap újra kisüt egy vihar után, úgy tölt fel mindent és mindenkit reménnyel, melegséggel és szeretettel. Nem csupán a szépre és jóra süt le, de körül öleli a romokat is, hogy felismerjük ajándékát, a benne rejlő lehetőséget, vagy éppen azt a terhet melyet tudattalanul is éveken át cipeltünk. Figyeljünk meg, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, belső értékeinkhez. Lássunk reálisan, ne idealizáljuk túl, de ne is becsméreljük magunkat feleslegesen. Mindenkinek jogában áll úgy élni az életét, ahogy azt ő választotta, és minden úgy tökéletes, ahogyan van. Engedjük meg másoknak, és legfőképp önmagunknak, hogy tapasztaljunk, éljünk, mosolyogjunk, mert így teret adunk a változásnak és a szeretet beömlésének életünkbe. Engedjük el a maximalizmusra való törekvést. Ha szembe nézzünk árnyékainkkal és szeretettel és elfogadással beintegráljuk őket, óriási tehertől szabadulhatunk meg, így visszanyerhetjük a leszakadt én-részeinket. Akárhogy is lesz a mai nap, járjunk nyitott szemmel és elfogadással. Amikor azt írom „elfogadás”, az nem egyenlő, (sőt!) a belenyugvással! Ez csupán annyit jelent, hogy elfogadjuk a jelenlegi szituációt és ebből hozzuk ki a lehető legtöbbet! Ne ítélkezzünk sem Önmagunk, sem pedig mások felett! „Szeretlek és Elfogadlak Téged olyannak amilyen Vagy!”
Mantra:
Polarizálok, hogy megvilágítsak,
Stabilizálva az életet
Lepecsételem az egyetemes tűz mátrixát
A kihívás lunáris tónusával
Engem a szabad akarat ereje vezet utamon
- Tónus:
Vedd észre a korlátokat, hogy átöleld őket, és túljuss rajtuk.
Mudra:
Tenyereidet fordítsd magad felé szemmagasságban, egymástól vállszélességben, amíg karod el nem kezd bizseregni; azután forgasd kifelé a tenyered, kitárt karokkal sugározva szét a nap-tudatot.
Megerősítés:
„A fény gyermeke vagyok, azon isteni gyermek hatalmával és áttetszőségével
Meditáció:
„Ugyanaz az arany madár lakozik az emberi szívben, mint a Napban.”
Tűrjük fel az ingujjunkat, mert a Világáthidaló Hullámvarázs után, ma kezdetét veszi a felforgató és átalakító Kék Vihar Hullámvarázs. Az elmúlt hullámvarázs segített fellazítani, „meghalasztani” és elengedni a régi, poros és ragacsos hitrendszerünket, amelyek csak visszatartottak, vagy épp megkötötték energiáinkat. Most a Kék Vihar Hullámvarázs elvégzi a nagytakarítást.
A Világáthidaló Hullámvarázsban, bizony sok mindennel kellett szembesülnünk, elengednünk, lezárnunk. Szimbolikus halált kellett halnunk, hogy a következő, a Kék Vihar Hullámvarázsban, mint Főnix madár születhessünk újra. A Kozmikus tónusú napokon el kell raktározzunk az elmúlt napok tanulságait, megbékélni a múlttal és szeretettel elengedni. Csak és kizárólag az esszenciális lényeget vigyük át magunkkal a következő Hullámvarázsba, mely a Kék Vihar minőségeivel letisztítja és átalakítja mindezt nekünk!
Ma kinyílik egy „aranykapu” egy Galaktikus Aktiváló Portál, melyen tisztán áramolnak be a Kristályos Föld energiái. Lássuk ezek kulcs szavait:
Új nap virradt ránk, mely a Sárga Spektrális Harcosé. A Harcosé, aki ma a kérdések megfogalmazása által segít leválnunk a Világáthidaló témáiról. A Spektrális tónus (hullám 11. napja) minden esetben a hullámvarázs kihívás energiáit hordozza. a Világáthidaló a szimbolikus halál és elmúlás nagykövete és mint ilyen, elengedésre és megbocsátásra tanít. Arra figyelmeztet, hogy ne akarjunk mindent irányítani, vagy előre leagyalni. Engedjük meg magunknak, hogy a dolgok csak megtörténjenek. Minden úgy lesz jó, ahogy megtörténik. Ha a tapasztalat negatív, tegyük ma fel a kérdést magunknak, hogy mit tanultunk az eseményből? Volt e ismétlődő minta? Hol foghattuk volna meg? Egyáltalán tehettünk-e volna valamit ellene? Adjunk időt a válasz érkezésének, ne kapkodjunk el semmit. Van, hogy már a kérdés megfogalmazásakor elénk tárul a válasz, de előfordul az is, hogy valami hatalmas felismerésre, dobpergésre várunk, ahelyett, hogy a bennünk suttogó megérzésre hallgatnánk. A bizalom a feltétele annak, hogy hozzáférhessünk az isteni útmutatáshoz.
Elérkeztünk a Ritmikus Vihar évünk 3. hónapjához, mely a szolgálat és a kreatív megoldások hónapja. A Szarvas hónapjában „antennáinkon” keresztül olyan Isteni üzenetek, információk birtokába kerülhetünk, mely kimozdít bennünket az eddigi kettősségből. A következő 28 napban figyeljünk oda belső megérzéseinkre és gondolatainkra, mert azok többnyire helyesek lesznek. Ebben a hónapban töltekezzünk és árasszuk ki környezetünkre a Szeretet energiáját. Ahogy azt már tudjuk, minden ciklus első napja, kihat/átszínezi az adott ciklus energiájára. A hónap első és meghatározó jegye a Planetáris Sas, mely mindehhez új víziókat és új célokat társít. Ebben a hónapban erőre és bátorságra lelünk, hogy követhessük utunkat.
A Fehér Szoláris Varázsló napjára ébredtünk, mely a célirányos cselekvésre inspirál, felerősítve a szándékot. A Varázsló minősége, a becsület, az irányítás és személyi erő kérdéskörét feszegeti, arra ösztönözve, hogy egyéni igényeinket, céljainkat, hangoljuk össze egy nagyobb céllal. Egyesítsük elménk és szívünk útját, kapcsolódjunk össze az Isteni akarattal, mely így elrepít bennünket egész a célvonalig.
