Most, hogy elcsendesedett a Vihar, bevonzva témáit, elérkezett a Nap, hogy feltételek nélküli szeretetével magához ölelje a felmerült kihívásokat és nehézségeket. Ahelyett, hogy ma azon keseregnénk, hogy milyen nehéz a sorsunk/feladatunk, amit a Vihar ránk mért, vegyük észre azt, hogy ezzel a felforgató erővel mennyi terhet levett máris a vállunkról!

A Vihar ajándékát akkor tudjuk csak felismerni, ha hiszünk a Mindenség támogató erejében, hisz már régóta tudjuk, akármi is történik, az mind a Mi fejlődésünket szolgálja. A Nap ma a feltétel nélküliséget tanítja, azt, hogy tekintsünk önmagunkra és környezetünkre ítélkezés nélkül. Elfogadással, szeretettel, és bizalommal forduljunk e nap felé, mert ahhoz, hogy a hullámvarázst a javunkra fordíthassuk, bizony meg kell ismerni azt is, hogy milyen mindezek hiánya. Minél inkább küzdünk valami ellen, az annál több energiát emészt fel belőlünk, hiszen figyelmünket, erőnket az köti le, hogy harcoljunk/ragaszkodjunk/visszaszorítsuk/elnyomjuk ezen érzéseket/mintákat/gondolatokat. Ahogy a Nap újra kisüt egy vihar után, úgy tölt fel mindent és mindenkit reménnyel, melegséggel és szeretettel. Nem csupán a szépre és jóra süt le, de körül öleli a romokat is, hogy felismerjük ajándékát, a benne rejlő lehetőséget, vagy éppen azt a terhet melyet tudattalanul is éveken át cipeltünk. Figyeljünk meg, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, belső értékeinkhez. Lássunk reálisan, ne idealizáljuk túl, de ne is becsméreljük magunkat feleslegesen. Mindenkinek jogában áll úgy élni az életét, ahogy azt ő választotta, és minden úgy tökéletes, ahogyan van. Engedjük meg másoknak, és legfőképp önmagunknak, hogy tapasztaljunk, éljünk, mosolyogjunk, mert így teret adunk a változásnak és a szeretet beömlésének életünkbe. Engedjük el a maximalizmusra való törekvést. Ha szembe nézzünk árnyékainkkal és szeretettel és elfogadással beintegráljuk őket, óriási tehertől szabadulhatunk meg, így visszanyerhetjük a leszakadt én-részeinket. Akárhogy is lesz a mai nap, járjunk nyitott szemmel és elfogadással. Amikor azt írom „elfogadás”, az nem egyenlő, (sőt!) a belenyugvással! Ez csupán annyit jelent, hogy elfogadjuk a jelenlegi szituációt és ebből hozzuk ki a lehető legtöbbet! Ne ítélkezzünk sem Önmagunk, sem pedig mások felett! „Szeretlek és Elfogadlak Téged olyannak amilyen Vagy!”

Mantra:
Polarizálok, hogy megvilágítsak,
Stabilizálva az életet
Lepecsételem az egyetemes tűz mátrixát
A kihívás lunáris tónusával
Engem a szabad akarat ereje vezet utamon

2. Tónus:
   Vedd észre a korlátokat, hogy átöleld őket, és túljuss rajtuk.

Mudra:
Tenyereidet fordítsd magad felé szemmagasságban, egymástól vállszélességben, amíg karod el nem kezd bizseregni; azután forgasd kifelé a tenyered, kitárt karokkal sugározva szét a nap-tudatot.

Megerősítés:
„A fény gyermeke vagyok, azon isteni gyermek hatalmával és áttetszőségével

Meditáció:
„Ugyanaz az arany madár lakozik az emberi szívben, mint a Napban.”