A Vörös Kígyóval a hullám második napján ma szembetalálhatjuk magunkat a cselekvéseinkkel. Ez a hullám azon napja, amely megmutatja céljaink kihívását. Azokat az életünkben lévő akadályokat, amelyek megugrásával a hullám leckéjét megtanulhatjuk.

A Kígyó rávilágít azokra a cselekvésekre, amelyekbe nagyon sok energiát ölünk, ahelyett, hogy ezt az erőt a belső képességeink kibontakoztatására használnánk.

Vajon hány olyan tevékenységet végzünk nap mint nap, amelyek nem rólunk, önmagunk kibontakoztatásáról szólnak? Valóban azzal foglalkozunk, amelyre készségeink által hivatottak lennénk, vagy inkább azzal, amit elénk sodor a szél?

Itt az idő felülvizsgálni, hogy mit is szeretnénk igazán csinálni. Mindannyian mélyen önmagunkban sejtjük, hogy milyen hivatás betöltésére születtünk meg. Mégis számtalan példa van rá, hogy nem ezt a tevékenységet végezzük. Sokszor azt gondoljuk, azért teszünk így, mert nincs meg a megfelelő végzettségünk, képesítésünk vagy valami akadályoz minket. De valóban létező akadályok ezek? Vagy inkább a belső félelmünk kivetülései? Mert valljuk be őszintén, mindenki tart attól, hogy nem is lenne sikeres abban, amit igazából szeretne csinálni. Ezért, hogy ne kelljen megtapasztalnunk a kudarcot, inkább belenyugszunk a számunkra átlagos tevékenységbe, amely bár nem teljesít ki minket, mégis megadja azokat az alapokat, amelyekre szükségünk van.

Figyeljünk ma bensőnk és testünk jelzéseire, melyek megmutatják, milyen út az, amelyen igazából haladni szeretnénk. Kérdezzük meg magunktól, hogy valóban megéri-e a kényelmes biztonság, hogy ezért feladjuk azt, hogy kivirágoztassuk önmagunkat és képességeinket.

A Kígyó rengeteg életerőt és energiát tud adni ahhoz, hogy bátran szembenézzünk a félelmeinkkel és aggályainkkal, hogy kalandokkal telve elinduljunk a virágzás felé. Minden bizonnyal érnek majd kudarcok az úton, és lehet, hogy a siker kisebb lesz, mint amiről álmodtunk, de mindenből az fog sugározni, hogy megpróbáltuk.

Amikor a mag kihajt a földben, sok időre és tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy megtalálja a tökéletes utat a felszínre, ahol virág válhat belőle. Ezért szívjuk fel ma magunkat sok energiával, hogy semmilyen akadály, apró nehézség ne tudjon minket eltéríteni. Ezek mind ahhoz kellenek, hogy a tökéletes irányt megleljük. De ha nem indulunk el, akkor csak szegényebbek lehetünk. Hiszen elszalasztjuk a tapasztalásokat, a találkozásokat, a megéléseket. A végén pedig nem marad más, mint a kényelmes biztonság tökéletes egyhangúsága, melyet ismerünk, ezért kihívással már nem is találkozhatunk.

Lelkünk azonban azért választotta ezt a létet, ezt az időt, mert kalandra, élményekre és rengeteg fejlődésre vágyott. Engedjük meg magunknak, hogy életünk megteljen ezekkel a tulajdonságokkal, hogy amikor visszanézünk, azt lássuk, hogy mindent átéltünk, amire lehetőséget kaptunk.

Mantra:
Polarizálok, hogy túléljek
Vonzva az ösztönt
Lepecsételem az életerő tárházát
A kihívás lunáris tónusával
Engem a navigáció ereje vezet utamon

2. Tónus:
Vedd észre a korlátokat, hogy átöleld őket, és túljuss rajtuk.

Mudra:
A tenyerek a hasnál összeérnek, majd a karok kígyószerű mozgással egymásba fonódnak a csakrákon keresztül a fej tetejéig, itt a tenyerek újból összetapadnak.
A mudrát (kézmozdulatot) meg tudod nézni a www.youtube.com oldalon.

Meditáció:
Én vagyok a szent tűz kovaköve és gyújtósa.

Megerősítés:
Örömmel kapcsolódok rá a testemben rejtező bölcsességre és tapasztalom meg életerejét.