Ez a nap a felfedezésről szól, arról, hogy kutassuk fel és leljünk rá határainkra. Ez a tudás az, amely előbbre vihet, hiszen a növekedéseink határában válnak folyékonnyá a viszonyítási pontjaink. Azok az események, körülmények, melyekkel nem tudunk mit kezdeni, amelyek spontán módon, váratlanul és készületlenül érnek minket megmutatják életünk és bensőnk azon területeit, amelyeken érdemes tovább dolgoznunk.

Ezek azok a területek, amelyek felé elindulhatunk, mert ezek jelentik fejlődésünk következő állomását. Itt minden kontrollunk, tudásunk elvész, hiszen minden új számunkra. Ez a tökéletes lehetőség, hiszen nem tudunk csípőből reagálni, nem tudjuk elővenni tudattalanunkból a jól berögzült mintákat, ezért muszáj a jelenben lennünk, hogy felismerjük a helyzet tulajdonságait, és tudatosan, bensőnkből és Szellemünkből cselekedjünk.

Ez a bizonytalanság az, amely megszüli a kellő pillanatban a bátorságot és az új irányokat, és ezáltal megszülethetünk egy új minőségbe, tágíthatjuk önmagunkat, tudatunkat, lehetőségeinket.

Ebben a folyamatban most óriási segítséget nyújt a Majom, hiszen csintalanságával bizonyosan elénk hoz egy olyan szituációt, amelyben ott állunk majd döntésre kényszerítve, hogy belépünk-e az ismeretlenbe, elrugaszkodunk-e az ismereteink talajáról, hogy új kalandok során új felfedezéseket tegyünk, hogy bővítsük saját tulajdonságainkat, vagy éppenséggel megfutamodunk, mert félünk. Ez a félelem az, amely visszatart minket a fejlődéstől, a változástól.

Olyan időben élünk, amikor semmi sem úgy történik, ahogy azt megszoktuk. A kérdés csak az, hogy mi is tudunk-e úgy cselekedni, ahogy eddig sosem, vagy visszabújunk a biztonságot jelentő csigaházba, és az unalom és lerágott csontok lápos mocsarában maradunk. Ha mélyen önmagunkba tekintünk, rájövünk, hogy Szellemünk és Lelkünk a kaland híve, miközben csak személyiségünk és egónk az, amely szívesen marad a megszokott pocsolyában. Ezért, ha valóban szeretnénk Lelkünkkel karöltve élni, akkor bízzunk benne, bízzunk a Mindenség láthatatlan védőhálójában, mert amit szakadéknak látunk, az valójában egy új világ talaja, amely teljesen más, mint ahogy azt eddig ismertük.

Bátorodjunk fel, ha elérkezik ez az esemény, és rugaszkodjunk el, hogy megtapasztalhassuk és felfedezhessük a könnyedség, nyílt szívűség, folyékonyság és rugalmasság biztonságot adó szárnyait, melyek segítségével berepülhetjük az új világot.

Mantra:
Aktiválok, hogy felderítsek
Megkötve az éberséget
Lepecsételem a tér kimenetét
A szolgálat elektromos tónusával
Engem a mágia ereje vezet utamon

3. Tónus:
Szolgálj; légy nyitott minden lehetőségre; légy a megoldás része.

Mudra:
Karjaidat tartsd oldalt a törzsed mellett kissé felfelé emelve; emeld fel karjaidat fejed fölé, a tenyerek legyenek egymástól néhány centi távolságra, így formálod meg a pilléreket; ezután a fejtől a szívig mozgasd fel és le a karokat, mintha egy energiaoszlop képződne benned és belőled.
A Mudrát (kézmozdulatot) meg tudod nézni a www.youtube.com oldalon.

Meditáció:
Zúgó harang vagyok. Ha egyszer megkongattak, nem hallgathatok. Ragyogja be a szeretet fénye, ami én magam vagyok, mindazoknak az életét, akiket megérintek, és tartson örökké a javak betakarítása.